|
Zenei élet
A bányászhimnusz eredete
Aki bányászcsaládban vagy bányászkolónián nőtt fel, annak egész életét végigkísérte a mély érzelmeket ébresztő bányászhimnusz dallama és az ahhoz társult szöveg.
Bányászok himnuszáról a XIX. század elejétől vannak írásbeli adataink. Az 1920-as évektől Bányászhimnusz-nak nevezett dallam szerkezetét tekintve három részre bontható.
Első része a magyar zenei életben 1850 március 3-án csendült fel először, a Nemzeti Színházban, Vahot Imre és Szerdahelyi József: Bányarém c. népszínművében.
A második rész a Felső-Sziléziában a XIX sz. eleje óta ismert "Schon wieder tönt wom Thurme Schachte herr..." ún. tarnowitzi bányászdal dallama. Tarnowitz-ban szerezte V. Carnall 1827-ben.
A harmadik rész, miként az előző is, egy német bányászdal átvételével alakult ki és vált elfogadottá.
Első írott nyomát (a teljes Vachot-féle magyar szöveget) már egy 1853-as selmeci emlékkönyvben olvashatjuk, de mai formájában először csak 1905-ben Tassonyi Ernő könyvében (Aki a párját keresi) találjuk meg.
Az elmagyarosodott, németajkú bányamunkások másfél évszázad óta formálják, csiszolják – számos hangszeres és énekes változatban – ezt a zenei emléket, amely a magyar zenei közegben dallamilag megőrizte ugyan idegen eredetét, de szövegváltozataiban már magyarrá vált.
A napjainkban ismert Bányászhimnusz, az 1811 – ben született, költő, szerkesztő, ügyvéd, Kunoss Endre szövegével ismert.
Teleki Magyar Ház
|
