Tassonyi Ernő

(Taktaszada, 1881 január 13. – Bp. 1942 november 10.) Tassonyi Ernő Taktaszadán született 1881-ben, középiskolai tanulmányai a sárospataki Rákóczi kollégiumban végezte. Később jogi képesítését a Pázmány Péter tudományegyetemen nyert, a selmecbányai főiskolán pedig bányamérnöki oklevelet szerzett.  Működését a budapesti Bányakapitányságon kezdte.

Az I. világháború alatt a nagybátonyi bányaüzemet vezette. 1919-től ismét Bp.-en dolgozott a pénzügyminisztériumban, illetve különböző bányahatósági beosztásokban, 1939-től a Bányakapitányság vezetője. A bányajogról és a bányamentő szolgálatról szakcikkeket írt a Bányászati és Kohászati Lapokba. Egy regénye is megjelent, A bánya menyasszonya címmel Pécsett 1934-ben

Tassonyi Ernő egész élete, nagy ívű pályája, ragyogó és kimagasló volt, de sajnos 1942-ben ellobbant pislogó, halványfényű lámpája. Nem halt meg, csak hazament, minden bányász hazájába, a földbe, mely élete, vágya és mindennapi kenyere volt.

F. m. Magyar bányajog (Alliquander Ödönnel és Bán Imrével, Bp., 1931).