Kunoss Endre
(Egyházashetye, 1811 április 9. - Káloz, 1844 június 22.) Költő, szerkesztő, ügyvéd
Nemesi származású szülei közel 50 hold birtokkal rendelkeztek. Kunoss János és Illés Erzsébet fia filozófiai
és jogi tanulmányainak elvégzése után Vas vármegye tiszti alügyésze lett.
Ügyvédi vizsgája után Németországban hosszabb utazást tett, majd Pesten lett
újságíró. 1836-37-ben a Jelenkor segéd-szerkesztője, majd a Világ munkatársa.
1838-ban Vajda Péterrel megindította, és kiadta a Természet című első
népszerű természettudományos folyóiratot és Lombok c. irodalmi melléklapját.
Ebben munkatársaival együtt igaztalanul támadta az Athenaeum szerkesztőit:
Bajzát, Vörösmartyt és Toldyt.
Előfizetők hiányában lapjai fél év alatt megszűntek. Ezután nevelői állást vállalt a Zichy, majd a Batthyány
családnál. 1843-ban részt vett a pozsonyi országgyűlésen. Versei, elbeszélései,
cikkei 1831-től jelentek meg a folyóiratokban. Kezdetben az úgynevezett almanach-líra
követője volt, később a népdalírás hatott rá. Néhány népies dala közismertté
vált. Az általa alkotott Bányászhimnusz napjainkban is az ő szövegével
ismert.
1944-ben, halálának centenáriumán utcát neveztek el róla.
F. m. Alapvonatok a honi nevelés köréből (Pest, 1833);
Szófüzér (Nyelvújítási szavak jegyzéke, Pest, 1834);
Gyalulat (Nyelvújítási szavak magyarázatos szótára, Pest, 1835);
Honi törvénytudomány (Pest, 1838);
Dalfüzér (Pozsony, 1839);
Dajkakönyv (Buda, 1842);
K. versei (Pest, 1843);
A selymészet kézi könyve… (Pest, 1843).
Irod. Ney Ferenc: Emléksorok K. sírjára (Életképek, 1844);
Dezsényi Béla-Nemes György: A magyar sajtó 250 éve (Bp., 1954).
|