A kis képekre kattintva galéria nyílik.

Vissza

2007 április 14.

Szombat.

Most már tényleg tavasz van, a kirándulások csúcs-szezonja. Alig teltelt egy hét és ismét útra kelünk. Zsuzsa hétközben kiadta az utasítást:

Tervezz egy egésznapos erdőjárást. Az útvonalat tetszőlegesen jelölheted ki, de a helyszin legyen a

Vértes

Utolsó eset hogy panaszkodom, de mindíg rám hárul a neheze. Sebaj, majdcsak megbirkózunk ezzel is.
A turistatérképet megnézve hamar kiderült, hogy ennek a túrának bizony jócskán lesznek olyan szakaszai ahol az oda és vissza út ugyan az. Egy biztos célpont lebeg csak szemünk előtt, a Vitány-vár. A többit majd útközben eldöntjük.

Ideje indulni, mert eddigi túráink távolsága kismiska volt a maihoz képest.
Zsuzsát néha az a vád érte, hogy nem kellően dokumentálja a kirándulásainkat.
Most előre szólt, készüljünk fel sok-sok képre, mert minden fűszálat le fog fényképezni.

Állunk elébe!


Irány Tatabánya
Első képsoraink az odautat mutatják be. Címszavakban: Az ebszőnyi elágazásnál balra kanyarodunk Tatabánya felé. Bajnánál is tovább ebbe az irányba.
Egy hegygerincen átkelve Héreg felé ereszkedünk, felettünk a már bejárt Gerecse.
Tarjánba értünk, ahonnan egy szép kálvária mellett hajtunk ki.

Tatabánya
Előttünk Tatabánya, de mi balra fordulunk és megyünk az első lámpás kereszteződésig.
A letérés után balra a Baross Gábor utca felé, melynek felső végén ismét balra, a városból kifelé vezető jegenyesoron.
Az első elágazásnál jobbra, és már az erdők között járunk.

Tanakodunk, tanakodunk?
Igen. A túravezető tanakodik magában. A valamikori Kisrugó-gyár után néhány száz méterrel szeretnénk balra letérni. A bal oldali úton szemből érkeztünk, és ezen a jobb oldali úton kellene tovább hajtania, de masszív sorompó zárja.
Valamikor egy-két évtizeddel ezelőtt, amikor utoljára erre járt, még vígan autózott rajta. Mit tegyen? Igaz hogy gyalogos túrára jöttünk, de az autót nem szeretnénk itt hagyni a lakatlan területen. Rövid tanácskozás után döntünk, irány Vértessomló.

Útközben még egyszer megállunk Környe-bányán a halastó partján. Hátha meglátjuk célpontunkat a várat. Sajnos az éppen égetett nádas füstje, és a szemből sütő nap miatt ez nem sikerült.

Testvérre találtunk!
Néhány perc múlva már Vértessomló utcáin gurulunk. Évekkel ezelőtt elég gyakran jártunk a falun keresztül Várgesztesre, de csak most, hogy meg is állunk, látjuk milyen szép is ez a falu.

A főutcán végighaladva a temető mellett parkolunk le, és rögtön a kapu mellett álló emlékmű kelti fel figyelmünket. Itt derül ki, hogy Somló is bányász település, akár csak Annavölgy, és a bányászat is szinte évre pontosan egyszerre kezdődött mindkét helyszinen.
Néhány percre belépünk a temetőbe, ahol a kapu mellett árnyas fák tövében kialakított kedves emlékelyet találtunk. Jó érzés látni, hogy a falu lakói méltó módon bánnak őseik emlékeivel.
A temető alatt kacskaringós sétány vezet a templom felé, de legnagyobb sajnálatunkra most nincs időnk végigballagni rajta.
Még hosszú út áll előttünk, aminek kezdete ez a temető melletti utca.

Miért zörög a bozót?
A falu házai még látszanak a fák között amikor a túravezető becsörtet a bozótosba. Vajon mit akar?
Hát persze! Szokásos túrabotját szerzi be éppen. Ma szerencséje volt, elsőre sikerült eddigi legjobbját megtalálnia. Mondanunk sem kell, hamarosan már fotósunkat támogatta ez a bot!
Zsuzsa pedig megkezdte virágfotó gyüjteményének bővítését.

Tarvágáson
Utunk kezdetén meglehetősen szép erdőben kapaszkodunk felfelé, de felérve a fennsíkra ilyen vígasztalan látvány fogadott. Hatalmas területen kivágott erdő! Sokáig abban sem voltunk biztosak, hogy jó irányba haladunk, mert a fákkal együtt a jelzések is eltüntek.

Újra erdőben
Szerencsére az irtásnak is vége lett egyszer. Jól esett újra háborítatlan erdőben ballagni, és a nyugalmunk is helyreállt, hogy újra megtaláltuk a piros jelzést.
Az út egy szakasza gyönyörű fiatal bükkösön vezet keresztül, és hamarosan lent is vagyunk a Mocsár-réten. Ismét néhány perc pihenő, mig eldöntöttük merre tovább. Egyenesen, a Szép Ilonka-forrás felé a zöld jelzésen, vagy balra a Szarvas-kút felé a kék jelzésen? Mi ez utóbbit választottuk.

A Szarvas-kút
Eddigi utunkon egy lélekkel sem találkoztunk, de most a Szarvas-kúthoz közeledve diszkrét zsivajt hallottunk.
Még néhány perc és már meg is láttuk okát. Egy népes iskolás csapat frissíti magát az alig-alig csordogáló forrásnál. Már indulófélben voltak mikor odaértünk, igy megvártuk elvonulásukat.

Kisérőiknek nem volt nehéz dolguk. A gyerekek korosztályuk szertelenségére rácáfolva, az erdő csendjét, rendjét nem zavaró csapatot alkottak.

Vár a vár
Mi sem maradtunk sokáig. Alig halt el a gyerekek zsivaja, indultuk is tovább. A túravezető megmutatja Zsuzsának a helyes útirányt, mire Ő reklamál:

Hé! Ez nem a Toldi, hanem a Szép Ilonka útvonala! Ne keverjük össze Vörösmarty-t Arany Jánossal!

Elhaladva egy irtás mellet csatlakozott a zöld jelzés a kék mellé, és beértünk egy vadregényes erdőrészbe. Itt még nem tudtuk, hogy a Zsuzsa mögött felbukkanó férfi miért támasztja azt a fát. És miért szuszog annyira az Őt követő csapat? Visszafelé bezzeg megtudtuk!
Még egy kis gyaloglás és a kék jelzés jobbra fordul a hegynek. A fejünk felett már ki-ki bukkan a fák közül a várfal napfényben fehérlő sziluettje.

A Vitány-vár
Az ösvény fordul egyet balra, még kapaszkodunk egy jókorát és már ott is állunk a Vitány-vár tövében.
Kedves fotósunk elemében van, számolatlanul készülnek a képek a várról. Ki győzné mindet ide szerkeszteni. Csak néhányat lássunk kedvcsinálónak.

Pillantás a várból
Persze nemcsak a várról készülnek képek. Igaz hogy a vár fekvéséből adódóan csak egy irányban látni ki a völgyből, de ez a kilátás olyan megkapó, hogy hosszú időre elfoglaltságot ad Zsuzsának.
A panorámaképen jól látható a környe-bányai halastó, ahonnan reggel hiába próbáltuk megpillantani a várat.

A túravezető is szétnéz
Míg Zsuzsa sürög-forog, fotóz innen, fényképez onnan, szinte izzik kezében a kamera, a túravezető kényelmesen kiválaszt egy megfelelő helyet, hátracsapja sapkáját és elmerül a táj szemlélésében.
Ó a huncut! Itt nem is távcsövez! Vajon milyen butykost vehetett elő a hátizsákból?

Döntések sora
Karóránk csipogása figyelmeztetett az idő múlására. Dél van ideje indulnunk, ami azt jelenti, megint döntés előtt állunk.
Titkos terveinkben szerepelt a Mária-szakadék bejárása, de úgy döntöttünk, majd egy másik alkalommal kerül sorra, most inkább visszatérünk a Szép Ilonka-forrás felé. Erre a kellemetlenségre utaltunk a bevezetőben. Ha az elmaradhatatlan ebédidőt is figyelembe vesszük, akkor körülbelül félidőnél tartunk. Ahhoz hogy még időben visszatérjünk Somlóra, sajnos már nem távolodhatunk tovább. Tehát irány a Szép Ilonka-forrás.

Visszafelé minket is megszuszogtatott a meredek kaptató, mint a másik csapatot jövetben, de talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem mentünk el Rockenbauer Pál emlékfája mellett. Szinte hihetetlen de jövetben nem vettük észre.
Túráink során, főleg amikor érintjük az Országos Kék-túra útvonalát, mindíg szóba kerül emlékezetes filmsorozata, a Másfél millió lépés Magyarországon.
Remélem pontosan írtam le a címét!

Visszaértünk a kék és a zöld jelzés találkozási pontjához. Hogy mégse teljesen ugyanazon az úton menjünk visszafelé, a zöldet választottuk. Igen ám, de a zöld térkép szerinti útja egy bekerített irtáson vezet. Csak reméltük, hogy az irtás túlsó felén is találunk kaput. Találtunk!

A második elkerített szakasznak már nyugodtan vágtunk neki. Éppen egy szép erdős részen haladtunk, amikor valami fehér feliratokat láttunk meg egy útmenti fán, a környező fákon pedig háromszög alakú jeleket. 'Gráciák bérce' volt a felirat. Hiába néztük a térképet, semmi jelzést nem találtunk rajta.
Zsuzsa döntött, követjük a jeleket!

Gráciák bércén
A túravezetőnek komoly fentartásai voltak a láthatóan amatőr jelzésekkel ellátott úttalan kitérővel szemben, de Zsuzsa töretlen optimizmussal vágott neki az erdőnek. A sziklák alá érve a jelzések egy aránylag jól járható ösvényfélében folytatódtak, és a tokodi Hegyes-kőhöz hasonló vetüléseken kapaszkodtunk felfelé.

A közbeiktatott szusszantó pihenőket kihasználandó, Zsuzsa növény társulásokat fotózott. Ahogy emelkedtünk úgy ritkultak a fák, és tárult ki előttünk a Vértes erdősége.
Felérve a tetőre, az ilyenkor szokásos program vette kezdetét. A túravezető kényelembe helyezte magát és távcsövezett, fotósunk pedig szabadjára engedve ösztöneit, készíti az egyik képet a másik után. Miután mindketten beteltünk a látvánnyal, visszatértünk a hivatalos turistaútra, ahonnan még egy pillantást vetettünk a sziklákra.

A Szép Ilonka-forrás
Hamarosan csatlakozik hozzánk a piros jelzés, ezt követve jobbra fordulunk. Néhány percnyi séta csupán és meglátjuk a Szép Ilonka-forrást. Egy házaspár pihen és falatozik a farönkökből ácsolt padoknál, de hely van bőven, úgy döntünk mi is itt költjük el ebédünket.

Lemálházás után körülnézünk, sajnos a pihenőhely enyhén szólva, kissé rendezetlen. A forrás fölé emelt építmény szánalmas látványt nyújt. Micsoda barbár kezek vitték végbe ezt a pusztítást, tönkretéve mások munkáját, és elrontva sok-sok túrázó jókedvét!

Tábortűznél
Miután kimérgelődtük magunkat, ideje a tűzrakáshoz látni. Közben persze váltottunk néhány szót a már lassan tovább készülődő párossal, akik látva Zsuzsánál a fotómasinát szívesen készítettek rólunk közös képet. Kedveségüket tovább fokozták azzal, hogy megengedték, megörökítsük Őket naplónk számára. Még egyszer köszönjük!

Sütögetünk
Magunkra maradtunk, a parázs is elég nagy lett ahhoz, hogy megsüssük pecsenyénket. Két fordítás között van időnk jobban körülnézni, és örömmel tapasztaltuk, hogy a forráson végbevitt rombolás mégsem emberi kéz műve.
Egy hatalmas fa fordult ki gyökerestől, és annak koronája okozta a pusztítást. Persze így is sajnáljuk az építményt. Zsuzsa növény-fotó gyüjteménye ezúttal gombákkal gyarapodik.

... hűs forrás tövében.
Ebéd előtt jólesik egy kis forrásvíz, és mivel az ebédre még várni kell, bőven van időnk a csorgó medencéjének és a folyóka kitisztítására.

Az erdmény
És elérkezett a gasztronómiai élvezetek ideje. Minden további szó felesleges!

Teli gyomorral könnyű hibázni
A sós ebéd után jócskán apasztottuk a forrás kiapaszthatatlan vízkészletét. Tele gyomorral, lassan ballagunk lefelé a piros jelzésen. Mit látunk! A Szép Ilonka-forrás lassan csordogáló vizéhez balról újabb ér csatlakozik. Egy másik forrás vize. Néhány méterre az összefolyástól fakadt fel a földből. Mint egy csőrepedés az erdő közepén. Ilyet még nem láttunk.

Haladunk tovább, és elérkezik a kollektív hibázás ideje. Jobbról mintha ismét vízfolyás nyomait látnánk, valami van is ott a fák között, de sem a túravezető nem irányítja arra csapatunkat, sem fotósunk nem örökíti meg a helyet, pedig mint otthon, a térkép ismételt vizsgálatakor kiderült, ez volt a Szép Ilona-kút. Most már hiába, sajnáljuk!

Újabb elágazáshoz érkezünk. Ha ennél az elágazásnál balra térnénk, egy oda-vissza körülbelül 2 kilométeres kitérővel a Mátyás-kutat is megnézhetnék. Ezt most elspóroljuk.
Jobbra fordulunk, és ismerős táblákat látunk, a MOL távvezeték nyomvonala. Ez a széles nyiladék a már ismert Mocsár-rétre visz minket.
Itt jöttünk reggel szemből, és tértünk jobbra a Szarvas-kút irányába. Egy kört, ha nem is túl nagyot, de bezártunk.

Ismét Somlón
A már reggel bejárt úton megyünk vissza Vértessomlóra. Vigyázz! Itt az első mélyútnál ne felejtsünk el jobbra térni!
A visszautat könnyebbnek találtuk. A mélyút kapaszkodója után hol jobban, hol kevésbé, de végig lefelé haladtunk. Útközben elhatároztuk, elmegyünk még Vérteskozmára, ahonnan jó kirándulás a Fáni-völgy.

Visszaérve Somlóra, míg a napon áthevült autót szellőztettük, volt időnk megnézni az államalapítás milleniumára állított emlékművet.
Somló után nem kanyarodunk Tatabánya felé, hanem irány Környe.

Majk
Környén Oroszlány irányába fordulunk, de a város előtt letérünk Majk felé.
Majk Esztergomhoz hasonlóan, azon helyek közé tartozik, melyeken nem lehet úgy átmenni, hogy ne nézzük meg. Nem csak azért mert a krónikásnak némely úttörőtáborozás okán kedves emlékei fűződnek hozzá!

Tovább, tovább!
Vízkészletünk feltöltése után továbbindulunk. Kőhányás-pusztához érve az árnyékok már jócskán meghosszabodtak. A túravezető itt már érzi, hogy elszámította magát, de a lendület viszi tovább.
A Vérteskozmai elágazás táblája olyan kicsi, és eldugott, hogy majdnem továbbszaladtunk.

Vérteskozma
Ez a falu mint egy mesevilág. Már ahogy először megpillantjuk fák közé bújt templomát, éreztük, jó helyen járunk. Gyorsan megegyeztünk Zsuzsával, hogy a Fáni-völgy ezúttal elmarad. Nincs értelme a lassan, ereszkedő Nappal versenyt futni.

Ezért csak egy pillantást vetettünk a félhomáyos útra, és elhatároztuk, hamarosan visszatérünk ide. Annyira azért még nincs késő, hogy a falut ne nézzük meg.
A templom melletti parkban elfogyasztottuk ebédünkből maradt uzsonnánkat, és készült néhány fotó a faluról, melyek sajnos nem tudják visszaadni a hely hangulatát.
A fényképezógép memóriakártyája is megtelt, indulhatunk haza.


Csak érdekességként. Börzsöny, és Vértes turistatérképünk azonos évjáratú (régi). De míg tavaly a börzsönyi túránkon sokat vesződtünk, és kersetük az utakat, itt a Vértesben tökéletesen működött térképünk. Úgy látszik itt nem változtak azóta az útvonalak.
Ha valaki Tatabánya felől közelít, nem árt ha a Gerecse turistatérképét is elhozza magával, mert a Vértes térképről Tatabánya jócskán lelóg.


Ugrás a lap tetejére

Vissza