A kis képekre kattintva galéria nyílik.

Vissza

2006 április 30.
Vasárnap.

Ez a túránk is bizonytalan volt mint a kutya vacsorája. Napok óta kellemetlen esős idő! Csak egy halvány remény talán nem fog egész nap esni!

És itt az "egész nap" a lényeg! Több kirándulásunkon is találkoztunk tábortűz mellett falatozó túrázókkal. A túravezető már régóta panaszkodik a fotósnak, mások miért? És mi miért nem?


Most eljött ez a nap is. Zsuzsa suttyomban készült, és előző nap bejelentette, megyünk. Hogy hová azt döntsem el én.
Na tessék! Mindig a férfiak kapják a legnehezebb feladatokat. Némi töprengés után döntöttem. Irány a

Börzsöny

No persze nem a Nagy-Hideg hegy, hanem csak a hegység Zebegény és Nagymaros közötti nyúlványa.

Fotósunk korán reggel bepakolt a hátizsákokba elemózsiát, vizet és a bükki nyaralásunkon jó szolgálatot tett esőköpenyeket. (ezekre szerencsére nem volt szükség).

És már indulunk is.

A Dunánál
A szobi révnél szándékozunk átkelni a Dunán. Így jár aki nem néz utánna a komp indulási időpontjának. Várakozik a parton.
Közben egy család érkezett, csónakot tettek a vízre. Az anyuka a parton maradt, az apuka a két lurkóval vízre szállt.

Türelem kompot terem
Nemsokára mi is behajóztunk, és dideregtünk a hűvös reggeli, dunai szélben.
Közben a csónakos család már az Ipoly torkolatát keresztezi.

Zebegény
Szobtól Zebegény irányába kanyarodtunk, a Folyó partján futó úton.
Zebegényben a Kós Károly és Jánszky Béla tervezte templom előtt állítottuk le az autót, és a Szőnyi István múzeum mellett elsétálva nemsokára már felülről láttunk rá a festők által annyira kedvelt falura.

Válaszúton
Rögtön az első útelágazásnál előkerül a turistatérkép. Valamikor húszegynéhány évvel ezelőtt jártunk erre, akkor is az ellenkező irányból! Ráadásul a térkép is régi, és a jelzések is megváltoztak. Mi kell még?
Némi vívódás után kiválasztottuk a helyes utat, a sárga keresztet. Ezen a téren érdemes Zsuzsára hallgatni, aki büszkeségében mindjárt lencsevégre kapott egy növénykülönlegességet is.

Rossz úton járunk?
Az út eleinte szinte alig emelkedett. Hogyan fogunk így feljutni a tetőre? Talán mégsem jó utat választottunk? De igen. Ez volt a helyes irány.
Fotósunk hamarosan hangosan szuszogni kezdett a meredek kaptatókon, ami biztos jele a jó iránynak.
De azt hiszem megérte a fáradság, mert nemsokára egy pihenőhelyre talált. Kissé elhanyagolt volt ugyan, de a kilátás pazar. Több másik mellett egy panoráma képet is zsákmányolt Dömösről és Pilismarótról.

Mindíg magasabbra
Tovább kapaszkodva a hegyoldalon vezető ösvényről időnként mint ablakon keresztül látni le Dömösre.

Menetrend szerint
Nemsokára egy újabb pihenőhelyhez érkeztünk. A pihenő, illetve kilátó helyek praktikusan, mindíg akkor kerülnek elénk amikor szüség van rájuk. Erről visszafelé, Szob irányába nyílik kilátás.

A következő
És a következő megállónk már a Dömös fölé magasodó Ördög-hegy.
Néhány kép készül a tájról, és alattunk a faluról. Jól látjuk egyik kedvenc helyünk, a Rám-szakadék felé vezető utcát.

Amikor a túravezető tanácstalan!
A kép mindent elárul. A túravezető jön-megy, ugyan azon az úton háromszor is oda-vissza végigmegy, mégsem találja meg a Remete-barlanghoz vezető ösvényt. Pedig húsz éve még itt volt, és a barlang most is itt van valahol alattunk!

Barlang nélkül
Szégyenszemre barlang nélkül megyünk tovább. Csak a fotós vígasztalása és az alattunk felvillanó panoráma nyújt kárpótlást.
Időnként gyomrunk hangos korgása veri fel az erdő csendjét. Nem csoda, terveinkben a barlangoknál szerepelt az ebédelés.
Örültünk is, amikor megérkeztünk módosított étkező helyünkhöz, a Juliánusz barát kilátóhoz. Korgás ide, korgás oda, lepakolás után csak felmásztunk szétnézni, hol is vagyunk.

Energiapótlás
Rövid nézelődés után irány az erdő. Zsuzsa rőzsét gyűjt, rám a nyársfaragás és tűzrakás feladata jut. De ha valaki így belefeledkezik a kilátásba akkor sosem lesz parazsunk.
És ilyen az amikor valaki egyszerre két vasat, akarom mondani nyársat tart a tűzbe!

Torony tetején
Meg kell mondanom , mi elég gyakran sütünk szalonnát, de ilyen jót már régen ettünk. Evés, ivás, szusszanás után irány a torony. Fotósunk birtokba vette a kilátó teraszát, és sorban készültek a képek.
Gyorsan felsorolom mit láthatunk: Az elsőn a fellegvár, a másodikon a Salamon-torony, majd a Sylvanus szálloda látható. Ez utóbbin a jó szeműek a váci cementgyárat is láthatják.
Következik a Lepence patak völgye, a királyi palota, majd a pilismaróti öböl.
Végül egy panoráma a Dunakanyarról.

Ne csak fotózz, nézzél is!
Kedves fotósunk jót kacagott azon, hogy a nagy fényképezés közben majdnem elfelejtett körülnézni.
Tovább indulás előtt készül néhány felvétel a toronyról. Vajon miért maradt le a teteje? Ki tudja.

Lefelé könnyebb
Gyönyörű erdővel szegélyezett ösvényen ereszkedtünk lefelé.
A gombákat megörökítettük, a gyöngyvirágot, -pedig volt jócskán- nem.

Pihenőnél pihenünk
A Köves-mezői pihenőnél szusszantunk egyet.
Innen jobbra térve, a lefelé vezető földútra, nemsokára már Nagymaros egyik kies utcáján ballagtunk.

Várakozunk
Az utca szinte pontosan a vasútállomáshoz vitt le minket. A vonatra várva elnyaltunk egy fagylaltot, és készül még néhány felvétel a visegrádi fellegvárról és a nagymarosi templom tornyáról.

Vonaton
Hamarosan már robogott is velünk a vonat.

Ismét Zebegény
Visszaértünk Zebegénybe. Még van annyi időnk, hogy felsétáljunk a millenniumi emlékműhöz.
Egy szabadtéri oltár mellett visz el az út, majd hosszú kacskaringós lépcsősor következik.
Fent szépen rendben tartott terület fogad.

Más út is vezet fel
A kápolna túloldalán láttuk, hogy egy szép kálvária út is vezet ide fel. Ha tudjuk biztosan azon jöttünk volna.
A templomtoronyról készült képpel búcsúzunk Zebegénytől.

Sétahajó
És nemsokára már a szobi révnél vagyunk, ahol egy óriási kirándulóhajó látványában gyönyörködve pihenjük ki magunkat.
A komp indulásáig lassan telik az idő.

Ehhez nem kell kommentár!
Lassan ránk esteledik mire vízre szálunk. Úgy látszik fotósunk a végére tartogatta puskaporát, mert utolsó képe méltó befejezése ennek a jól sikerült napnak.


Kellemesen elfáradtunk!


Ugrás a lap tetejére

Vissza