A kis képekre kattintva galéria nyílik.

Vissza

Első kirándulásunk

2006 február 5.

Egy ártatlan délutáni kirándulásnak indult, de Zsuzsa nem adta alább!

Irány a Gete!

Februárban még sosem másztuk meg a Getét. Itt a ragyogó alkalom!
Vasárnap, ebéd után mi lehet ennél jobb?

(Sajnos a párás idő miatt a távoli képek nem túl élesek.)


Látkép a falu legalacsonyabb pontjáról.
A Paulina-majori útról, ilyennek látjuk a Getét. Merő véletlen, hogy azon a napon délelőtt, amikor még nem is sejtettük, hogy délután kirándulni fogunk, több másik mellett ez a kép is készült.

Ha már ilyen technikai részletek kerülnek szóba, azt is el kell mondanunk, hogy ekkor még nem gondoltuk, hogy kirándulásunkról leírás is készül majd, így sajnos az útvonal kiválasztása, és dokumentálása is hagy kívánnivalót maga után.

Ez bizony még nagyon messze van.
Mi a Templom közben lakunk, így kézenfekvő volt, hogy a legrövidebb utat, a meddőhányóra vezető sikló nyomvonalát választottuk. Így ez és néhány következő kép a Kukukk-kolónia fölötti szántóföldről készült.
Aki a faluközpont felől jön, az a régi csolnoki utat választhatja, melyet mi is hamarosan elértünk.

Pedig oda kellene feljutni!
Itt kezd feltünni egy érdekes jelenség. Fent a Getén minden fehér, alatta a fenyves pedig haragos zöld. Majd meglátjuk, ha közelebb érünk!

Útközben pillantsunk balra a tokodi Hegyes-kőre!
Itt döntöttük el, hogy a következő uticélunk ez lesz. A Hegyes-kő egyik kedvencünk, -sok kedvencünk van- ha kiülünk csúcsára, nehéz elszakadni a gyönyörű panorámától.

Hát igen! Itt jókorát ugrunk térben és időben. A csolnoki utat elérve keresztezük azt, és a Miklós-berek felé kanyarodó földútra térünk. Talán szerencse is, hogy nincs kép a berekről! Hol van már az a valamikor annyiszor bejárt gyönyörű erdő! Ne keseregjünk, talán még unokáink újra látni fogják.

Mindenesetre betértünk balra a második erdei útra, és meg sem álltunk, mig el nem értünk a csolnokiak régi szőlői illetve gyümölcsösei alá. Valamikor erre jól kitaposott ösvény vezetett fel a Gete tövébe, most inkább toronyiránt közelítettük a fölénk magasodó hegyet, melynek alsó, bozótos szakaszán meglepően könnyen jutottuk át.
De még jobban meglepődtnk mikor hangokat hallottunk magunk mögött, és hamarosan négy fiatal, két fiú, két lány előzött meg minket. Nocsak, a szép napos idő másokat is kicsábított!

Vigyázz Zsuzsa, még csak ez után jön a neheze!
Itt fény derült a lentről megfigyelt fehérségre is. Fent a Getén jóval hidegebb volt mint lent, és a levegő páratartalma vastag zúzmaraként csapódott ki a fákra.

Nem is volt annyira borzasztó.
A mesébe illő környezet pedig még a kis fáradtságot is elfelejttette velünk.

Nem csak mi használtuk ki ezt a ragyogó túra időt.
Kicsit furcsa látványt nyujt öltözékünk a másik csapat túrafelszerelése mellett. Hiába, tényleg csak sétálni indultunk!

A másik csapatnak kevés a 457 méter.
A két fiatalember egymás után mutatta be ügyességét hölgyének.

Ennyire kék ég nincs is.
Dehogy nincs! Itt van a fejünk felett!

A távolban szép sorban eljövendő célpontjaink, a tokodi Hegyes-kő, a mogyorósbányai Kő-hegy, és a bajóti Öreg-kő.
Ez most nem a mi hibánk! Nem tudunk képet mutatni Annavölgyről. Pedig jónéhány próbálkozásunk volt, de a szembe sütő Nap és a pára miatt egy sem lett bemutatható.
Ha valaki Annavölgy irányába szeretne fotózni, még tiszta időben is inkább a délelőtti órákat válassza!

Indulunk haza a tokodi oldalon.
Inkább csak sejteni, mint látni lehet alattunk a falut.

Itt megint ugrottunk egy kicsit. Február elején még korán nyugszik a Nap, így a Gete tövében található 309 méteres Öreg-kő szikla megmászását kihagyjuk. A Miklós-berek északi oldalán térünk vissza, és nemsokára elérjük azt a pontot ahol nekivágtunk a hegynek.
Innen azt az utat követjük amelyen jöttünk.

No-no Attila, ennyire azért nincs hideg!
Ez a leleplező felvétel a csolnoki út kereszteződésénél készült. A falu felé tartók itt jobbra térnek, mi egyenesen a szántóföldön folytatjuk utunkat.

És ezek már az utolsó méterek.
Utolsó képünk a meddőhányó melletti dombtetőről készült.


Belekóstoltunk, ízlett! A jövő hétvégén folytatjuk.


Ugrás a lap tetejére

Vissza