|
Kezdőlapra
A képekre, vagy ide kattintva galéria nyílik.
Kedves látogatónk!
Bizonyára feltűnt sportot, labdarúgást kedvelő olvasóinknak, hogy honlapunk Sportegyesület rovatában egyre másra kerülnek be szakosztályok leírásai, ugyanakkor a legrégebbi, legsikeresebb, és -bátran állíthatjuk- legnépszerűbb, az egyesület gerincét alkotó szakosztályt, a labdarúgást, mély hallgatás övezi.
Jó okunk volt a hallgatásra, ez a várakozás csendje volt: bíztató jeleket kaptunk, hogy hamarosan kezünkbe kerül egy szakszerű, avatott kéztől származó, a szakosztály életének minden apró részletére kiterjedő leírás. Sajnos várakozásunk hiábavaló volt, úgy tűnik a várt mű, őszinte sajnálatunkra, nem készül el.
Bár pótolni nem tudjuk, gyenge vígaszként közreadjuk a hozzá összegyűjtött, és rövid kommentárral kiegészített képanyagot. Ám ha utóbb mégis sikerül összeállítani a szakosztály leírását, a legnagyobb örömmel dobjuk kukába ezeket a sorokat!
Kollár Attila
A LABDARÚGÓ SZAKOSZTÁLY SZÁZ ÉVE
A labdarúgó szakosztály egyidős Sportegyesületünkkel, hisz a testmozás, a labdarúgás, de mondhatjuk egyszerűen és röviden: a foci szeretete vezérelte azt a néhány fiatalembert, akik 1912-ben, közös munkával meszervezték, és megalapították a Bányász Sportegyesületet. Az egyesület alapítói közül hármuk neve maradt meg az utókor számára: Villányi (Valentin) Antal, Csobán Jenő és Juhász András.
Azokban az időkben, az öreg-kolóniában, a mai főtér helyén vizenyős, pocsolyás térséget vettek körül a munkáslakások, középütt talán még egy tavacska is volt. E terület feltöltésével alakítottak ki focipályának alkalmas helyet.
|
A rövid bevezető után nagyot ugrunk az időben, egészen az 1930-as évekig, első képeink e korból származnak. Ekkor, a korábbi inkább örömfocit idéző játék komoly labdarúgássá érett; játékosaink tudását bizonyítja szerepeltetésük a különböző területi válogatottakban.
Az 1940-es évek elején, csapatunk sorra érmes helyen végzett az Esztergom Vidéki bajnokságban, a felszabadulás előtti utolsó szezonban pedig elnyerte a Dorgi AC. alapította "Tasnádi György" vándor-díjat. A háborút követő politikai rendszerváltozás következtében ez a díjsorozat megszűnt, a vándordíj -gyűjteményünk díszeként-, végleg csapatunknál maradt.
|
|
|
A háború előtt kialakult csapat az évtized második felében is folytatta sikeres szereplését, és új, fiatal játékosokkal kiegészítve, talán még nagyobb játékerőt képviselt. Erre az időszakra esik szakosztályunk legnagyobb sikere: 1948-ban Szolnoki József irányította csapatunk megnyerte a Magyar Labdarúgó Szövetság által kiírt, kieséses rendszerű Ságvári Endre vándordíjat.
Bár az adott időszakok játékosait inkább csak képalálírásokban említjük meg, a kupagyőzelmet kiharcoló kerettel kivételt teszünk:
Garamvölgyi Imre, Fehérvári Lajos, Jungwirth Béla, Harcosfalvi Gyula, Ludvai István, Plasznik Béla, Révész István, Rózsahegyi Ferenc, Rózsahegyi Mihály, Salló György, Takács Ferenc, Varga János, Vetési József, Zernik István
Látszólag nyugalmas évek következtek: csapatunk egyenletes teljesítményt nyújtott, valójában komoly csapatépítés folyt, és közben az utánpótlás neveléséről sem feledkezett meg az egyesület vezetése.
A jó munka gyümölcse beérett: az 1957-es szezonban csapatunknak sikerült kiharcolnia a feljutást az NB III-ba, ahol 7 szép évet sikerült eltöltenie. A magasabb osztályba sorolás magasabb igényeket támasztott létesítményeinkkel szemben is. Az addig észak felől lejtős, földes talajú pályánkat kiegyenlítették, és salakkal borították be.
A következő néhány évben több jeles esemény színesítette a szakosztály életét: 1958-ban tartották a Ságvári kupa megnyerésének tíz éves évfordulóját, melynek keretében a játék kedvéért, ismét összeállt a győztes csapat.
1961-ben híres vendégcsapatot, a Magyar B válogatottat köszönthettük pályánkon. Azt a csapatot, mely az előző évben a Római olimpián bronz érmet szerezett.
A harmadik, s egyben legfontosabb, 1962-ben, több csapat részvételével megrendezett labdarúgó tornával ünnepeltük a Sportegyesület fennállásának fél évszázados évfordulóját.
Még egy-két év, és sajnos a csapat kiesik az NBIII-ból, ezután a Megyei Bajnokságban folytatja szereplését. Jónéhány játékos azonban hosszabb-rövidebb ideig magasabb osztályban, az NBI-es Dorogban folytatja pályafutását. A csapat lassan átalakul, fiatalok foglalják el a régi öregek helyét.
Az évtized második felében jelentős változások kezdődnek a Sportegyesület életében; megkezdik a település képét átformáló kötélpáya építését. A régi labdarúgó pálya már-, az új még nem használható; hogy a szakosztály ne maradjon játéklehetőség nélkül, a vasútállomás alatti réten alakítanak ki ideiglenes pályát.
1967 augusztus 20-án nem csak az új kenyeret, hanem az új sportkombinátot is ünnepelték Annavölgy lakói. Az irigylésre méltó létesítmény nyitómeccsére -immár másodszor-, ismét a Magyar B válogatott csapatot láttuk vendégül.
1968-ban a kupagyőzelem huszadik évfordulóján a régi öregek ismét mezt öltöttek, hogy kipróbálják az új pálya gyepét.
Sajnos a pálya füve -talán a gyors használatbavételtől- hamar kikopott, ezért 1979-től, az újra vetett gyepszőnyeg megerősödéséig, labdarúgóink a salakos edzőpálya használatára kényszerültek.
|
|
|
1972-ben, az egyesület 60 éves évfordulóján rendezett Annavölgy öregfiúk - Annavölgy mérkőzés kezdőrúgását Juhász András, az utolsó élő alapítótag végezte el.
Ez az időszak is igazolja annavölgy játékosnevelő készségét: míg a felnőtt csapat egyre alacsonyabb osztályokba kényszerül, addig ifi csapatunk többször is a tabella élén végezett.
1982-ben, sok év után, ismét híres emberek, a nyomtatott és az elektronikus média munkatársaiból álló Újságíró Válogatott játékosai léptek pályára Annavölgyön. Velük ünnepeltük az alapítás 70 éves évfordulóját.
1998, a Ságvári vándordíj elnyerésének ötvenéves jubileuma. Sajnos az évforduló alkalmából rendezett ünnepségen, már csak nyolcan vehettek részt az egykori tizennégyes keretből.
|
|
2002-ben ismét kerek évfordulóhoz érkeztünk; ez évben ünnepli az annavölgyi Bányász Sportegyesület kilencvenedik évét. Az ünnepségen veteránjaink egy nagyobb asztal körül elférnek, de azért van köztük, aki mezt húz magára az öregfiúk csapatának erősítésére.
Múlnak az évek, csapatunk a legalsó osztályban, a Megyei III -ban játszik, itt rendre II. és III. helyezéseket ér el, többször adtuk a legjobb góllövőt is.
2012 - szép, kerek szám. Legalábbis nekünk, Annavölgyieknek. Számunkra 2012 százat jelent, száz esztendős az Annavölgyi Bányász Sportegyesület, száz esztendős az annavölgyi labdarúgás, száz esztendős az annavölgyi foci.
ÜZEMI LABDARÚGÁS
Az előző oldalon megpróbáltuk, legalább címszavakban felvázolni labdarúgó szakosztályunk hosszú történetét, ám ezzel korántsem tekinthetjük lezártnak a labdarúgás fejezetét. Volt egy másik, területe is e játéknak, ha nem is olyan hosszú időkre visszanyúló, nem oly dicső múlttal rendelkező, de legalább olyan pezső életet élő: az üzemi labdarúgás.
Az 1940-es évek végén a szocialista nagyüzemek, köztük a bányavállalatok -felismerve a sport kollektíva összetartó erejét- nagy súlyt fektettek nemcsak az egyesületi, hanem amellett az üzemi sportok ösztönzésére, támogatására is. Így történt ez nálunk, Annavölgyön is, több sportágban jöttek létre üzemi csapatok, ám a legnépszerűbb, legtöbb embert megmozgató, a labdarúgás volt.
A dorogi Tröszt évről-évre megrendezte üzemi bajnokságát a bánya- és szolgáltatóüzemek csapatai között. Csapatunk is járta a környéket, és fogadta a vendégcsapatokat. Nemritkán írtak ki bajnokságot nagyüzemek között, így labdarúgóink játszottak Budapesten, Tatabányán, Almásfüzitőn és sok más helyen.
Itt említjük meg -bár inkább a szakosztály oldalán kellett volna, hiszen valószínűleg az ő NBIII-ba kerülésüknek köszönhető-, hogy a tröszt egy autóbuszt adott bányaüzemünknek, ezzel is támogatva sportolóink utazását.
Bár egymást követték az üzemi bajnokság mérközései, a foci szerelmeseinek ez nem volt elég, házibajnokságokat rendeztek. Talán ezek mérközései örvendtek a legnagyobb népszerűségnek, ezek jelentették az igazi csemegét. Külön csapata volt a függőaknánál dolgozóknak "Új X-es" (új tízes) néven, a Pálinkás-táró mellett dolgozóknak, ők voltak az "Öreg X-es", és harmadiknak ott voltak még a "Műhelyisták" is.
Az 1970-es években a bányüzem lassan leépíti az üzemi sportot, a csökkenő támogatás és más körülmények hatására hanyatlásnak indul, a bányüzem bezárásával pedig megszűnik az üzemi labdarúgás.
ÖRÖMFOCI
Ha nem is túl gyakran, de azért időről időre előfordult, hogy különböző szervezetek, kolóniák, vagy akár csak baráti társaságok összeszerveződtek, és mókával fűszerezett labdarúgással töltöttek el néhány kellemes órát.
NŐIFOCI
Elnézést kérünk a hölgyektől, nem tiszteletlenségből, esetleg férfisovinizmustól vezérelve, hanem Annavölgy labdarúgásában képviselt súlya miatt került utolsó helyre a foci női ágazata.
Tehát említsük meg: legalább egy alkalommal lányok, asszonyok is rúgták a bőrt Annavölgyön.
|
