Kezdőlapra

1947 január 20-ra emlékeztünk
 
2018 január 22.
 

Mint hosszú évek óta mindig, ezen a január huszadikán is megemlékezett településünk az immár 71 éve történt, harminchárom bányász életét követelő bányaszerencsétlenségről.
 
Ebben az évben egy szerény, szinte családiasnak mondható megemlékezést szervezett az Annavölgyi Önkormányzat, és a Nyugdíjas Bányász szakszervezet. Nem volt annyi vendég mint az elmúlt évben, nem jöttek olyan sokan a környező településekről, ám azért nem hiányoztak soraink közül a Dorogi Bányász sakszervezet képviselői, és az OMBKE dorogi szervezetének jónéhány tagja sem; talán sokak meglepetésére, az OMBKE kecskeméti szervezetének vezetője is velük érkezett. Nagy örömünkre szolgált, hogy ez alkalommal is körünkben köszönthettük Bíber Józsi bácsit, a tragédia egyik túlélőjét. Pender Feri bácsi sajnos ezen a napon sem tudott eljönni közénk.
 

Délután négy órakor a himnusz hangjaival vette kezdetét a megemlékezés. Stikker László és az általános iskolások bányászköltők verseivel emlékeztek az áldozatokra. Ezután Bánhidi József polgármester lépett a mikrofonhoz, és felelevenítette a szinte percre pontosan 71 évvel ezelőtt a Zsigmondy mezőben lezajlott eseményeket. Beszélt az országos figyelem által kisért temetésről, megemlitve, hogy azon az ország legmagasabb szintű vezetői is részt vettek.
 
A megemlékező szavak utáni csendben halk harangjáték, mint lélekharang csendül, és akár a koporsókra hulló fagyott rögök koppanása, úgy hangzik el sorban a harminchárom áldozat neve. Nekünk annavölgyieknek torokszorító ez a névsorolvasás, sokunkban emlékképek villannak fel, és nem csak a 71 évvel ezelőtti harminchárom bányászra emlékezünk, hanem valamennyiükre akik életét a bánya elvette.
 
A megemlékezés záró momentumaként Annavölgy és a vendég szervezetek képviselői elhelyezték koszorúikat a Kultúrház melletti bányász emlékműnél.
 
A jónéhány széksort megtöltő vendégek már távozáshoz készültek, amikor az OMBKE kecskeméti szervezetének vezetője, Dánfy László úr szót kért. Elmondta jövetele célját, miszerint Kecskeméten él Ballus Tivadar, Ballus Zsigmond ükunokája, aki a családi gyüjteményükben található Ballus Zsigmondot ábrázoló képek másolatát, és ükapja életének leírását ajánlotta fel Annavölgy községnek.
 

A meglepett vendégek jó része talán sosem hallott még Ballus Zsigmondról, Dánfy László részletes, és érdekfeszítő előadásából azonban sokmindent megtudhattak az annavölgyi bányák egykori vezetőjéről.
A képeket és a dokumentumokat Bánhidi József polgármester köszönő szavak kiséretében vette át Dánfy László úrtól, majd adta tovább Révész Istvánné Flórián Pannikának, a hagyományőrző klub vezetőjének. Reméljük hamarosan méltó helyrükre kerülnek a Bányász Emlékszobában.
 
Néhány godolat, hogy olvasóink is tudják, miért volt fontos, mit jelent Annavölgy számára ez a találkozó.
 
Az annavölgyi bányászat hőskorából, ami alatt a Sándor uradalom bányászati tevékenységét értjük, három jelentős férfi nevét ismerjük. ŐK azok, akikről biztosan tudjuk, hogy tevékeny részesei voltak az annavölgyi bányák fejlesztésének, felvirágoztatásának.
Az első Seidel Károly, sajnos róla a nevén kívül csak annyit tudunk, hogy 1851-ben tőle vette át a bányagondnokságot Zsigmondy Vilmos.
Kronológiai sorrendben Zsigmondy Vilmos a második, róla országos ismertsége és annavölgyi működésének jelentősége okán is többet tudunk. A körülmények szerencsés alakulásának köszönhetően, az elmúlt két év alatt sikerült az emlékszobában egy tárlót összeállítanunk Zsigmondy Vilmoshoz kapcsolódó tárgyakból, anyagokból.
A harmadik név Ballus Zsigmond. Róla ezidáig, akárcsak Seidel Károlyról, csak egy évszámot ismertünk, 1859 végén ő vette át a távozó Zsigmondytól az annavölgyi bánya vezetését.
 
A kapott képek, és nem kevésbé a képekkel együtt a Ballus családtól kapott információk. hozzájárulnak, hogy Ballus Zsigmondról, mint az annavölgyi bányászat fontos szereplőjéről képet tudjunk alkotni magunknak. Ezáltal Annavölgy történetének újabb fontos szakaszát ismerhettük meg.
 
Kollár Attila

Vissza