Pécskei József
 
Annavölgy legidősebb, és egy-két évvel ezelőtt, még legaktívabb helytörténésze.
Noha Józsi bácsi nem szerepel írással honlapunkon, azonban az általa összegyűjtött, és önzetlenül továbbadott adatok, információk, számtalan oldalunk anyagát gazdagítják.

Láng Orsolya
 
Néhány éve költözött Annavölgyre, mégis ő lett rovatunk útnakindítója.
Orsolya régész, így nem csodálkozhatunk, hogy írásai a régmúlt időket idézik fel.

Zsákovics Ferencné
 
Laura a női röplabda-szakosztály első időszakának egyik meghatározó játékosa volt. Ki más foglalhatta volna össze e hajdan nagy népszerűségnek örvendő játék helyi történetét.

Ludvai Jánosné
 
Kató néni valamikor a röplabdapályán is az elsők közé tartozott, mégis inkább a színpadi szerepléseiről ismerjük. Öt évtizeden keresztül a színjátszó csoport tagja. Annavölgy legszebb hangú énekeseként az amatőr színjátszó csoportról szóló irásunk társszerzője.

Révész Istvánné
 
Pannika hosszú évekig volt a színjátszó csoport tagja. Színpadi szereplései mellett fontos szerepet vállalt a társulat ügyeinek intézésében, így nem csoda, hogy az amatőr színjátszó csoportunkról ról szóló irásunk társszerzője.

Kollár Attiláné
 
Zsuzsa, mintegy kötelező feladatként állította össze településünk környezetének újkori történetét, és bányászmúltunk emlékeit.

Vereckei Kálmán
 
Bizton állíthatjuk, Annavölgyön ő rendelkezik a legtöbb sporttal kapcsolatos információval. Bár specialitása a labdarúgás, most mégis egy általános összefoglalót, és a természetjárás leírását kaptuk tőle.

Kucsera Zoltán
 
Bár a labdarúgó pályán otthonosabban mozgott, de fel-feltűnt a ping-pong asztal mellett is. Így érthető, hogy társszerzőként olvashatjuk nevét az asztaliteniszt ismertető írás felett.

Izsó János
 
János kiskölyök korától, a zenekar megszűnéséig tagja volt az Annavölgyi Bányász Fúvószenekarnak.
Ki tudná nála autentikusabban elmondani, az egykor oly sok hírnevet szerzett zenekar történetét.

Stikker László
 
Sokan a labdarúgópályáról ismerik, pedig legnagyobb sikereit az asztaliteniszben érte el. Ott is a neve az írás fölött!

Zsákovics Ferenc
 
Az általunk átlátható időszakban, Annavölgyön valószínűleg ő űzte legmagasabb szinten a sakkjátékot: itthon elsőtáblásként, később évekig egy OB II-es csapatban. Ne csodálkozzunk , hogy írásának témája a sakk.

Kollár Attila
 
Bár csak annyi köze a bányához, hogy közel lakott hozzá, mégis a bányászat kialakulását, a mellette felépülő települést, a kettő viszonyát, együttélését választotta témájául.
Emellett, mint ahogy a rovat szerkesztőjéhez illik, jónéhány más írás szerzőjeként illetve társszerzőjeként is találkozhatunk vele.

 
A következő szerzőnk neve kevesek számára ismert, hiszen sok évtizede elkerült innen. Írása az 1930-tól 1948-ig terjedő időszak Annavölgyéről ad meglepően részletes leírást.
Sajnálatos módon, röviddel e visszaemlékezés papírra vetése után, 2004. január 27-én négy nappal Kazincbarcika díszpolgárává választása előtt, tartalmas, munkás életpályája lezárult.
 
Hadd szóljon most ő magáról.

Takács István
 
Születésemtől, 1930. október 10-étől 1948. július 1-jéig, majdnem tizennyolc éves koromig Annavölgy lakója voltam. Itt jártam óvodába és általános iskolába, munkáséletem első lépéseit szintén itt tettem meg.
 
A 18 év alatt sok mindent, jót és rosszat átéltem és megértem. Ezek legtöbbjének emlékét gondolataimban mindmáig őrzöm, mint Annavölgy történetének részeit, epizódjait. Talán nem lesz haszontalan, ha ezek az emlékek Annavölgy írott történetének is részévé válnak. Ez indított arra, hogy papírra vessem Annavölggyel és lakóival kapcsolatos ismereteimet, emlékeimet.
 
Életem további, Annavölgyön kívüli folyásáról annyit, hogy 1948. július 1-jével Budapestre kerültem, és 1950. szeptember végéig a Magyar Dolgozók Pártja központjában működő Pártmunkás c. folyóirat szerkesztőségében dolgoztam. Utána egy évig az Oleg Kosevoj Iskolában tanultam, és szakérettségivel innen Moszkvába kerültem, ahol a Mendelejev Kémia-Technológiai Intézet (főiskola) hallgatója voltam. Innen 1956 júliusában vegyészmérnöki diplomával tértem haza, és Sajóbábonyban (Borsod megye) az Észak-magyarországi Vegyi Műveknél helyezkedtem el, előbb üzemmérnök, majd üzemvezető beosztásban dolgoztam. 1962. február 1-jével Kazincbarcikára kerültem az épülő Berentei Vegyi Művekhez központi pártszervező beosztásba. A megépült gyárat 1963. június 1-jével az 1955 óta üzemelő Borsodi Vegyi Kombináttal egyesítették, s akkor a vállalat pártbizottságának titkárává választottak. Innen 1968. szeptember 1-jével a Kazincbarcikai Városi Tanácshoz helyeztek tanácselnöknek. E munkakörből 1989. április 1-jével mentem nyugdíjba.
 
Nyugdíjas éveimben sokszor van az eszemben életem első időszaka, az, amit mint gyermek, majd pedig fiatalemberként Annavölgyön töltöttem. Ennek eseményeit megírva bizonyos megkönnyebbülést érzek, mintha egy nagy adósságot róttam volna le.

Sztraka Ferenc
 
Ferencet családi gyökerei okán bízvást tekinthetjük közénk tartozónak. Vezetékneve talán néhány olvasónk fülében ismerősen cseng, ők még emlékeznek az egykor volt Sztraka-táróra a Kukukk-kolóniában. Ferenc, aki ükszülei révén van kapcsolatban Annavölggyel, írásával fellebbenti a fátylat az egykori objektum különösen hangzó elnevezéséről, a névadó személyéről.
Bemutatkozó képe alapján szerzőnk nem tudja, de nem kis akarja eltitkolni szenvedélyét!