Kezdőlapra
 

Megosztás:

 
A kis képekre vagy ide kattintva képgaléria nyílik.
 

 
Ludvai Jánosné – Révész Istvánné – Kollár Attila
 
Munkánk során felhasználtuk Szlamnik Péter, Stikker László és Jánosi József visszaemlékezéseit.
 

AMATŐR SZÍNJÁTSZÓ CSOPORTUNK TÖRTÉNETE
 

Prológus
 

Mint Annavölgy életének minden mozzanata, így a kulturális élet, és azon belül az amatőr színjátszás is szervesen kapcsolódik a bányához. Az 1920-as évek közepén a bánya üzemi létesítményeit a mai Erkel Ferenc tér területéről a Pálinkás-táró közelébe telepítették át, majd miután Annavölgy területén a széntermelést leállították, 1928-ban az üzemvezetést is megszüntették. Ezáltal jó néhány épület feleslegessé vált, melyek egy részét lebontották, másokat jóléti célokra hasznosítottak. Így lett 1930-ban egy irodaépületből templom a Csengettyű-hegy tövében, a régi erőmű gépházából pedig Munkás és leventeotthon.
 

 
A munkásotthon három helyiségből állt. A szórakozó a napi szabadidő eltöltésére sakk, kártya és egyéb játékokat kínált, leventefoglalkozásokat tartottak benne, és itt próbált a bányász fúvószenekar is. Egy kisebb helyiség könyvtárként szolgált, a harmadik, ám a település kulturális fejlődése szempontjából legjelentősebb, a mintegy kétszázötven-fős színházterem. Ez a létesítmény tette lehetővé nagyobb létszámú rendezvények, mint egy bál, vagy színházi előadás megtartását.
 
Emlékezzünk szép napokra
 
Annavölgy lakói élve a lehetőséggel, rövid idő alatt pezsgő kulturális élettel töltötték meg az épületet. Ennek tanúságaként idézzük Ludvai Jánosné, Szolnoki Kató nénit:
 
„A színjátszással és az énekléssel még óvodás koromban találkoztam. Minden csütörtökön kultúrműsor volt a Munkásotthonban, Tarka-barka est címmel. Egyfelvonásos darabok, jelenetek, versek, hangszeres művek voltak a műsorban. Édesanyám sokat szerepelt színdarabokban, és engem is vitt magával a próbákra. Ott és akkor szerettem bele a kultúréletbe.”
 
Az időpont talán 1938 lehet, és azt látjuk, egy a megalakulásán túljutott, működő amatőr színjátszó csoporttal állunk szemben. Sajnos a háború előtti történésekről a fenti visszaemlékezésen kívül nem tudunk mit mondani, így néhány évet ugranunk kell az időben.
 
A háború a hely szelleméhez méltatlan állapotokat teremtett színjátszóink számára; német katonaság szállásolta be magát a munkásotthonba, a színháztermet istállónak használva. Miután a front elvonult, fiatalok és idősek együtt dolgoztak a helyreállításon. Szükség is volt az összefogásra, hiszen szinte a semmiből kellett újra felépíteni a sportegyesületet, a fúvószenekart és természetesen a színjátszást is. És hogy milyen lelkesedéssel folyt ez a munka? Mi sem példázza ezt jobban, mint hogy már 1945 őszén bemutatásra került a Gyöngykaláris című három felvonásos darab. A lakosság várakozását jelzi, hogy kétszer is zsúfolásig telt a Munkásotthon nagyterme.
 
Ezzel a bemutatóval kezdődött amatőr színjátszásunk hosszú, sok évtizedes történetének legfényesebb szakasza. Méltán nevezhetünk fényesnek egy olyan időszakot, melynek során a kis bányatelep lakosaiból álló társulat évente színpadra állít legalább egy, nemritkán két teljes estés színművet, s mindezt több mint negyed századon keresztül!
 
Alig zajlott le a bemutató, kezdődött a felkészülés a következő darabra. Tél volt és hideg; azokban az időkben a Munkásotthon nagytermét két cserépkályhával fűtötték, több-kevesebb sikerrel, de csak jeles alkalmakra. Így a színjátszók próbái jéghideg teremben, télikabátba burkolózva folytak, a lelkesedés azonban úgy látszik feledtette a fűtés hiányát, hisz emiatt soha nem hiányzott senki. Így ment ez évről-évre, mert a szereplők szabadidejét legjobban igénybevevő betanulási- és próbaidőszak általában télre esett. Az 1950-es évek végén átépítették a Munkásotthont, ennek keretében új fűtési rendszer készült, meleg levegő befújással. Ennek előnyeit mások mellett színjátszóink is élvezték.
 
Megtörtént tehát a háború utáni első bemutató, és következett évről-évre a többi, egyik nagyobb sikert aratva, mint a másik. A premier előtti főpróbák általában a gyerekek számára nyilvánosak voltak. Szinte természetesnek számított, hogy az előadások napján már nem nyitott ki a pénztár, a belépőjegyek már napokkal előtte elővételben elkeltek, s akiknek nem jutott ülőhely azok két oldalt álltak.
 
A sikerek híre futótűzként terjedt a környéken, hiszen Annavölgyre sokan jártak dolgozni a környező településekről, és a munkatársak vitték a híreket. Érkeztek sorra a meghívások, invitálták társulatunkat Sárisápra, Bajnára, Epölre, Nagysápra, Máriahalomra, de vendégeskedtek Ebszőnybányán, Rákóczitelepen, és Tokodaltárón is. A vendégszereplések sorában, talán az 1967-ben színpadra állított „Csacsifogat” viszi el a pálmát két Annavölgyi, és tíz környékbeli előadással.
 
Néha ezeken a vendégszerepléseken veszélyes helyzetek alakultak ki – már legalábbis az előadás sikerére veszélyesek! A helybeli munkatársak, munkahelyi cimborák, nemritkán már az előadás előtt, vagy valamelyik szünetben bementek a színfalak mögé gratulálni színész társaiknak, természetesen üvegekkel, vagy demizsonnal felszerelkezve! Nos ilyenkor nem ártott résen lenniük az ügyelőknek és a rendezőnek!
 
„ … a „Csacsifogat” bajnai bemutatója alkalmával, Garamvölgyi Lajossal csaknem beszakadt alattunk a jég, olyan meleg volt a fogadtatás, de így volt ez több vidéki fellépésen is.”
 
emlékszik vissza Stikker László
 
Felvetődik a kérdés, milyen darabok voltak műsoron, amelyek ennyire elnyerték a közönség tetszését? Nos akár a vidéki nagyszínházak többségénél, úgy a mi amatőr társulatunknál is vegyes képet mutatott a műsorpaletta. Nem szégyellni való, hogy többségben voltak a vidám, könnyű és nagy népszerűséget élvező népszínművek, bohózatok, ám ezek sorát zenés darabok, daljátékok, sőt komoly operettek színesítették. Mindamellett a komolyabb műfajok kedvelői is megtalálták számításukat, rendre műsorra kerültek Molier, Móricz, Mikszáth darabjai. Kodolányi „Földindulás” című drámája végén a nézőtér borzongatóan dermedt csendje, majd a kirobbanó tapsvihar jelezte a siker nagyságát.
 
Érdekes összehasonlításra nyílik lehetőségünk a már említett sportegyesülettel, és a fúvószenekarral; azt találjuk, ezek is ugyanebben az időszakban érték el működésük, teljesítményük csúcsát. Mi gerjesztette ezt a gyors kibontakozást? Hozzájárult talán a társadalmi élet átalakulása, az emberek életmódjának megváltozása, de ennél is jelentősebb lehetett a politikai vezetés hatása, amennyiben kiemelten támogatta ezeket a területeket. A bányaüzem biztosította a sportolók és a kultúrcsoport részére a szükséges eszközöket, felszereléseket, rendelkezésükre bocsátotta az üzemi autóbuszt, megkönnyítve utazásaikat. Nem kis könnyítésként szükség esetén rugalmas műszakbeosztással tette lehetővé e csoportok tagjai számára az edzések, próbák megtartását.
 
Talán zavarja a kedves olvasót, hogy eddig is többször, és talán még a későbbiekben is együtt említjük a sportolókat, zenészeket és színjátszókat. Könnyen feloldható ez az ellentmondásos helyzet, ha elmondjuk, sok esetben bár különböző területekről, mégis ugyan azokról az emberekről szólunk. Gyakori eset volt, hogy egy bányász az egyik délután színházi próbára ment, míg a másikon foci, vagy röplabda edzése volt, esetleg zenekari próbákra járt.
 
„Kucsera Imre bával a régi salakos focipálya melletti röplabdapályán ismerkedtem meg; éppen a női és férfi röplabdát szervezte újra, () a barátság hamar létrejött közöttünk; megkért, szabad időmben menjek fel a Munkásotthonba. Ettől kezdve aktívan részt vettem Imre bácsi mellett a kulturális szervezőmunkában, és egyre közelebb kerültem az amatőr színjátszó csoporthoz.”
 
Mondja Szlamnik Péter, de olyanok is akadtak akiknek komoly dilemmát jelentett annak eldöntése, hogy egy zenés darab színrevitelekor a színpadra álljanak, vagy a zenekar soraiban foglaljanak helyet.
 
Több olyan család is élt – és él – Annavölgyön, melynek tagjai generációkon keresztül élték ezt a különös kettős (hármas) életet. Példaként említjük a Szolnoki, a Ludvai vagy éppen a Kovács családot. Nem egy család a létrejöttét köszönheti a színjátszásnak; itt most csak Üveges Jánosék történetét elevenítjük fel:
1948-ban az annavölgyi színjátszók a „Falurossza” című darabhoz készülődtek, és Üveges Magdolnának szüksége lett volna egy népviseleti ruhára. Megkereste barátnőjét a sárisápi Kubálek Juliannát, aki szívesen kölcsönadta ruháját. Egy másik alkalommal Juliannának volt szüksége városi viseletre, ő ugyanis a sárisápi színjátszók között szerepelt, elment hát Üvegesékhez, akik örömmel viszonozták a kölcsönt. Épp akkor otthon volt a legény János, a két fiatal akkor ismerte meg egymást. Az ismeretségből szerelem, majd házasság lett, Juli néni pedig azóta az annavölgyi színjátszó csoport tagja.
 
Még mindig a családokról szólunk, bár most már a színjátszáshoz kapcsolódva; a színlapokat böngészőnek, vagy a szereplők névsorát olvasónak hamar feltűnik, milyen gyakran találkozik egy családhoz tartozó nevekkel. Nem véletlen, hisz a színházkedvelő feleség hívta magával férjét is, vagy fordítva. És ha már mindketten oda jártak, akkor szinte biztos volt, hogy idővel majd gyermekük is követi őket. Ugyanígy testvérpárokkal, akár testvérhármassal is találkozhatunk. Ehelyütt tényleg csak kiragadott példaként:
Bukó házaspár, és fiuk, Gábor, Gyöngyösi házaspár, Pintér (szőke) János és fia, Ludvai házaspár, Szabó testvérek: Mária, László, Miklós.
A családok rekordját a „Jobb mint otthon” című vígjáték jelentette, 24 szerepéből tizenkettőt, hat házaspár játszott.
 
Persze ha csak a színjátszó családok gyermekei jelentették volna az utánpótlást, hamar kiürült volna a színpad! Szerencsére mindig akadtak Annavölgyön olyan pedagógusok, akik nem sajnálták a fáradságot, hogy a nebulókkal megszerettessék a színjátszást, versmondást – úgy általában –, a kultúrát. Erre gondol Jánosi József, amikor elmondja, hogy 1950-ben végzett osztályuk amellett, hogy teljes létszámmal a néptánc csoport tagjai voltak, eljátszották a kor szellemének megfelelő „Csapajev, avagy a kard lecsap” című darabot, sőt, néhány évvel később ezek a fiatalok játszották a „Légy jó mindhalálig” gyermekszerepeit.
 
Ez a szellemiség még egy bő évtizeddel később is jellemző iskolánkra, derül ki Stikker László gondolataiból:
 
„ … ennek előtte is álltam már a „világot jelentő deszkákon”: még általános iskolás koromban, VII. osztályosan az Annavölgy Általános Iskola által rendezett és bemutatott „Csipkerózsika” 3 felvonásos zenés darabban, az egyik főszereplő, Árva Jóska szerepében.”
 
Az iskolán kívül a mindenkori ifjúsági szervezet, előbb a MADISZ majd 1957-től a KISZ is ösztönözte a fiatalokat kulturális életben való részvételre. Az évek múltával folyamatosan cserélődött, frissült a szereplőgárda. A szerepléssel felhagyók közül sokan nem hagyták el a társulatot, hanem ügyelőként, súgóként, vagy más módon vettek részt a közös munkában.
 
Az általános iskola pedagógusai minden időkben jó és segítőkész kapcsolatot ápoltak színjátszóinkkal; a szereplésen kívül minden egyéb téren szívesen segítettek. Nem tartották méltatlannak, hogy súgói, maszkmesteri, vagy akár díszletfestői munkát végezzenek. Talán mint kivételt, az 1960-ban bemutatott „Koratavaszt” megemlíthetjük. Ebben a két rendező pedagógus mellett négy szerepet is tanítók játszottak.
 
A jót könnyű megszokni –, tartja a mondás, településünk lakói pedig hamar megszokták, és megszerették a nívós előadásokat. Olyannyira, hogy az évi egy-két bemutató már nem elégítette ki a színház iránti igényüket. Igaz, néhány évente feltűnt Annavölgyön, Sárisápon talán valamivel gyakrabban, az Állami Déryné Színház autóbusza, de ez csak csepp volt a tengerben. Ezért azután újraéledt a régi idők hagyománya: ha nem is heti rendszerességgel, de évente több alkalommal kultúrestet, vagy kabaréestet tartottak. Mondanunk sem kell – más műfajok mellett –, ezek gerincét is a színjátszók előadásai alkották, egyfelvonásos darabokból, kabaréjelenetekből, vagy az egészestés darabok részleteiből összeállított műsorukkal. Annavölgy ebben az időben még nem volt önálló település, Sárisáp részeként természetes volt, hogy ezekben a műsorokban sárisápi előadók is szerepeltek, mint ahogy a mieink felléptek Sárisápon.
 
A csoport tagjai nemcsak a próbák, előadások alkalmával tartottak össze, bevett szokás volt, hogy egy-egy bemutató után összejött a társulat, főztek maguknak és egy kellemes fehér asztal mellett eltöltött zenés, táncos estével vezették le a felgyülemlett feszültséget.
Az évek során jó néhány autóbuszos kirándulásuk is volt, akár a Dunakanyarba, vagy éppen stílszerűen a Bajor Gizi Emlékmúzeumba. Színházi előadásokon is voltak együtt, mint 1967-ben a Csacsifogat bemutatója előtt – mintegy előtanulmányként –, a Kis Színpadon, ahol Kabos László, Géczy Dorottya és Gálcsiky János játszotta a főszerepet. Az annavölgyi bemutató után a mieinknek sem volt okuk a szégyenkezésre.
 
Huszonöt egészestés darab bemutatásával a háta mögött érkezett el a csoport az 1960-as évek végéhez, amikor is a csaknem negyedszázados sikersorozat teljesen váratlanul megszakadt. Hiába kérdezünk bárkit a még visszaemlékezők közül, senki nem tud magyarázatot adni a hirtelen elnémulásra. Mészáros Józsefné Magdika, a csoport tán leglelkesebb tagja és vezetője is egyben, nem nézhette ezt tétlenül, újraszervezte a társulatot, és 1972-ben színpadra állították a „Tíz kiló arany” című komédiát.
 
Ezekre az évekre esett a szereplőgárda legjelentősebb fiatalítása. Noha érettebb színjátszóink java továbbra is erősítette a társulatot, mellettük egyre gyakrabban tűntek fel fiatalok is, sőt az 1974-ben előadott „A kisértet házhoz jön” egyetlen szereplője sem lépett túl a húszas évein. Hiába a fiatalítás, egy olyan slágerdarab, mint a „Mágnás Miska”, bemutatása után 1978-tól újabb néhány év szünet következett.
 
1981-ben a Szakszervezetek Megyei Tanácsa pályázatot hirdetett az amatőr művész csoportoknak, tevékenységük bemutatására, az Amatőr Művészeti Díj elnyerésére. Mészáros Józsefné összeállított egy anyagot, ismertetve a háború óta eltelt évek alatt bemutatott darabjainkat. A pályázat mellékleteként készült egy album a darabokról, benne az előadásokon készült fényképekkel, sőt a szereplők, közreműködők nyilatkozatai, megjegyzései is olvashatók benne. Amatőr színjátszásunk e becses relikviája a Kultúrotthon könyvtárában tekinthető meg.
A beadott pályamunka sikert aratott, az elnyert díjjal járó szép vázát és díszoklevelet a Munkásotthonban rendezett „Örömünk a színjáték!” mottójú ünnepség keretében adták át.
 
Talán a díj elnyerésének is része volt abban, hogy színjátszóink ismét, immár harmadszor is összegyűltek, és 1982-ben már új darabot állítottak színre. Érezni lehetett azonban, hogy valami megváltozott, pedig az előadások sikeresek voltak, idősebb szereplőink pályafutásuk csúcsán álltak, a fiatalabbak pedig mindinkább beértek. És mégis, mintha elfogyott volna a lendület.
 
Hat év alatt, három bemutató után, 1987-ben amatőr színjátszásunk egykor oly hevesen lobogó lángja alig pislákolt már. Utolsó lobbanása 1995-ben a „Falurossza”, amelyről a televízió is beszámolt, ez volt amatőr színjátszó csoportunk búcsújátéka.
 
Noha a színjátszó csoport megszűnt, tagjai közül néhányan köztünk élnek, és ugyan már nem díszletek között, de ünnepi alkalmakkor, Költészet napján, versmondásaikkal próbálják – ha csak kicsit is – pótolni a pótolhatatlant.
 
Ötven év, harminchat bemutató
 
Talán nem lesz érdektelen, ha évről-évre sorra vesszük, mely darabok szerepeltek színjátszóink műsortárában. Segítségünkre van ebben a már említett, pályázatra készült album; bár ez eredetileg az első harminchárom évet dolgozta fel, de segítő kezek beillesztették a későbbi évek anyagait is.
 
Néhány, főleg a kezdeti időkben előadott darabról nagyon keveset tudunk, jószerével a címén és szerzőjén kívül semmit, sem rendezőjét, sem szereplőit nem ismerjük. Szerencsére a legtöbb darabról van legalább néhány fényképünk, így ha a teljes szereposztást nem is tudjuk megadni, legalább a szereplők egy részét azonosítani tudjuk. Mindenesetre nem tévedhetünk nagyot, ha azt mondjuk, az egymáshoz közeli évek szereplőgárdája csaknem azonos. Vannak előadások, amelyekről a megmaradt korabeli színlap minden fontos részletet elárul.
 
1945.
Zsindelyné Tüdős Klára:
Gyöngykaláris
3 felv. népi életkép
 
Teljesen a MADISZ szervezésében adtuk le ezt a darabot zsúfolt ház előtt. Igaz, abban az időben még könnyű volt zsúfolt házat szerezni, mert a kultúrának jóformán csak ez a formája volt faluhelyen. Csupa fiatal volt, szívvel játszottak. A közönség már várta a darabok előadásának napját, valóságos élményszámba ment.
Nagy anyagi és erkölcsi siker volt.
 
Szereplők:
Hertai Katalin, Üveges Magdolna, Lakhegyi Klári.
 
1946.
Abonyi Lajos (Márton Ferenc):
A betyár kendője
4 felv. népszínmű
 
1946.
Barna Izsó:
Amit az erdő mesél
3 felv. népszínmű
 
Ezt is a régi öreg színjátszóink adták elő, mindössze néhány fiatal volt benne. Gyönyörű erdődíszletünk volt, élő fákkal.
Tomboló siker. A háború utáni első nagy siker. Még a falakon is emberek lógtak.
 
„Sütő Ferenc! Állj meg! Te vagy a gyilkos!
Így mondtam 36 évvel ezelőtt.
Mintha most is előttem lenne az a pillanat.
Ludvai Dezső”
 
Az előadás napján a legények baltával, fűrésszel felszerelkezve mentek az erdőbe, a díszletnek való fákért. Mivel ezt a darabot Sárisápon is előadták, külön izgalom volt a vendégjáték gyors szervezése és az átszállítás, hogy a lombok épségben maradjanak!
 
Szereplők:
Ludvai Dezső, Sárdi József, Lakhegyi János, Takács Ferenc, Tárnoki Károly, Kanovszki István, Szolnoki Józsefné, Tóth Béláné Szolnoki Teréz, Mohos Istvánné.
 
1947.
Cserháti Lajos:
Őfensége szerelmes
3 felv. operett
 
„Az Őfelsége szerelmes színdarabban nem csak Őfelsége volt szerelmes, hanem én magam is, de alaposan!
Dávid János”
 
1947.
Nevelt lány
3 felv. színmű
 
„Arra emlékszem a legjobban, amikor a Papp Gyuszi megkérte a lányom kezét és én németül feleltem: Kislányom, nagyon szeretlek, és ezért nem adlak senkinek.
Kopp Béláné
sz. Pintér Anna”
 
1948.
Tóth Ede:
A falu rossza
3 felv. népszínmű 1948.
 

Az első darab, amelynek szereplőiről legalább egy fényképünk van.
 
Szereplők:
Kardos Tibor, Szolnoki Kató, Bérci Anci, Szolnoki Józsefné, Garamvölgyi Lajos, Takács Vera, Fürtös László, Máthé János, Lakhegyi Klári, Tárnoki Károly, Mészáros József, Üveges Magdolna, Bánfalvi József, Kőhalmi Anna, Kiss Tibor, Nyíri Rudolf.
 
1949.
Barackvirág
3 felv. zenés színmű
 
1950.
Körössy Zoltán:
Trafikos Erzsike
3 felv. zenés színmű
 
„A darab női főszereplője voltam. Arra emlékszem, hogy a dalok kottáit nem tudtuk sehol megszerezni, és így ismerős dallamokra tettük át a darabban szereplő dalokat.
Hertai Katalin”
 
1951.
Mikszáth Kálmán:
A Noszty fiú esete Tóth Marival
3 felv. színmű
 
Ebben a jelmezes darabunkban a legmárkásabb öreg játékosaink vettek részt. Óriási sikerük volt. Ez az előadásunk valóságos társadalmi esemény volt Annavölgyön. 50-60 éves emberek is játszottak benne, nem is akár hogyan.
3 nappal az előadás előtt szörnyű izgalomban voltunk. Lakhegyi János (Kopereczky báró) összeveszett az együttessel és lemondta a szerepet.
Atyaúristen… mit tegyünk? Itt csak egy segít. Gyors szereptanulót kell keresni. Kucsera Imrére bíztuk a szerepet. Becsületére legyen mondva, bevágta a szöveget. Az előadás napján a délutáni órákban Lakhegyi bűnbánó arccal jelentkezett játékra. A rendező bajban volt, most mit tegyen? Kucsera megoldotta a gordiuszi csomót, visszaadta Lakhegyinek a szerepet. Még csak sértődés sem volt belőle. Van ilyen is.
 
1952.
Zilahy Lajos:
Fatornyok
3 felv. színmű
 
1953.
Beaumarchais:
Figaró házassága
2 felv. vígjáték
 
„Kultúrházunk elmúlt 25 évének egyik legsikeresebben előadott színműve. A sikeres előadás nem csak a színmű tartalmának, hanem a szereplők, a rendezők, és a közreműködő zenekar lelkes és odaadó munkájának, valamint a X-es akna bányaüzem vezetőinek az aktív támogatásának volt köszönhető.
A színmű bemutatásával nem csak bányatelepünk lakóinak szórakoztatásáról, hanem a szomszédos községekből üzemünkben dolgozók és hozzátartozóik szórakoztatásáról is kívántunk gondoskodni. Ezért Annavölgyön kívül a színművet bemutattuk még Ebszőnybánya, Rákóczitelep, és Tokodaltáró bányatelepeken, valamint Sárisáp, Bajna és Máriahalom községekben is.
 
A színmű tartalmából egy mondatban:
Az okos és szellemes Figaró, a gróf inasa furfangos cselszövéseivel megtartotta magának Zsuzsit, a gróf szobalányát, és visszahódította a grófné számára a léha és kicsapongó életmódot folytató grófot.
Annavölgy 1972. dec. 6.
Pécskei József az előadás Figarója”
 
1953.
Molier:
A fösvény
5 felv. színmű
 
1954.
Móricz Zsigmond:
Légy jó mindhalálig
3 felv. színmű
 
Ezt a darabot a Sportkör közreműködésével adtuk elő, mivel a szereplők java része a sportolókból tevődött össze, és csak a fő szereplőket adta a kultúrotthon. Egy főpróba volt a gyerekeknek, és két telt ház a felnőtteknek. Mi is alkalmaztunk egy meglepő újítást: Nyilas Misit, a főszereplő gyermeket egy lány játszotta Szabó Mariska. Természetesen fiú ruhában és nagy sikerrel.
 
„Ó Istenem… de szívesen eljátszanám még egyszer a Nyilas Misit, csak lehetnék még egyszer olyan fiatal…
Szabó Mariska”
 
Szereplők:
Szabó Mária, Jánosi József, Gajdos Ferenc
 
1955.
Csizmarek Mátyás:
Bújócska
3 felv. vígjáték
 
Ebben az időben katonák is dolgoztak a bányában és sok színjátszó volt köztük. Együttműködve velük, ezt a darabot is színpadra vittük.
Nem is rosszul!
 
A mai iskolánk alatt, a Fő utca és az új út közötti területen állt két nagy fa barakk, ebben laktak a munkaszolgálatos katonák. Az út túlsó oldalán sportpálya és még egy kis szabadtéri színpadszerűség is volt, ahol néha önálló műsort adtak.
 
1956.
Farkas Ferenc:
Zeng az erdő
3 felv. operett
 
Rendezte: Vándor Ilonka
 
„Zengett bizony az erdő, főleg a sok szép daltól, amiből egyet-kettőt én is elénekeltem. Hol van már az a hang? Talán a kislányom örökli majd.
Farkas Ferenc „Zeng az erdő” c. operettjét Vándor Ilona rendezésében 1956 tavaszán, mint a helyi színjátszás amatőr gárdája mutattuk be az annavölgyi, valamint a környéki falvakban nagy sikerrel. Az operett női főszerepét én, a férfi főszerepét Dávid János alakította. El kell mondanom, hogy nagyon jó színjátszó gárda volt, és most 16 év után is szeretettel, és szívesen gondolok vissza azokra az órákra amit együtt töltöttünk, minden szereplőre, akik oly kedvesek voltak számomra. Szívvel lélekkel azon igyekeztünk, hogy a tudásunk legjavát adjuk, hogy az operett sikert arasson. És az eredmény megvolt! Mindenhol nagy sikert arattunk!
Ki kell emelnem a zenekart Gáldi Ernő vezetésével, akik hozzájárultak a sikerhez.
Aki jelen volt, szívesen emlékszik vissza erre a bemutatóra még most is, majdnem két évtized után.
Balogh Lajosné
Szül: Bukó Gizella”
 
Szereplők:
Bukó Gizella, Pécskei József
 
1956.
Barta Lajos:
Szerelem
3 felv. színmű
 
Rendezte: Vándor Ilonka
 
Barta Lajos darabját meglepő szereposztásban játszottuk. Az anya Üveges Jánosné volt, a 3 lánya pedig Takács Ferencné, Juhász Böske és Mészáros Józsefné voltak. Nagyszerű hármast alkottak.
Bár már 1956 előszele fújdogált, mi azért mégis nekiálltunk a darabnak. Amikor Sárisápon előadtuk a darabot alig 30-40 fő ült a nézőtéren. Elkeserítő volt. A férfiak valahonnan bort kerítettek és bánatukban eléggé felöntöttek a garatra. A csoport fele egyszerűen nem akarta elkezdeni az előadást, és haza akart menni. Nagy nehezen sikerült meggyőzni őket, hogy ez botrány volna.
Mégis megkezdtük az előadást és …. nyíltszíni tapsokat, nagy sikert arattunk. Ezt a napot úgy jellemeztük, hogy erkölcsi siker, anyagi csőd.
A darabot Vándor Ilonka rendezte 16 szereplővel.
 
„Tudjátok milyen igazi hajcibálást rendeztünk mi a Magdival, amikor a szerep szerint a két lány összeveszik? Még másnap is fájt a fejem!
Gyöngyösi Gézáné”
 
„Kocsárdi: Fából vagy ércből parancsolja?
Komoróczy: Talán megvárom az elsejét.
Kocsárdi: Úgy van! Egy közhivatalnok megvárja az elsejét, felveszi a fizetését és csak azután hal meg.
Garamvölgyi Lajos
Komoróczy Jenő adótiszt”
 
Szereplők:
Üveges Jánosné, Takács Ferencné, Juhász Erzsi, Mészáros Józsefné, Garamvölgyi Lajos
 
1958.
Kodolányi János:
Földindulás
3 felv. dráma
 
Rendezte: Vándor Ilonka
Súgó: Abonyi Jánosné
 

Kodolányi Jánosnak az egykéről szóló gyönyörű drámáját Vándor Ilonka rendezésében 30 szereplővel adtuk elő. Az egyik legjobban sikerült darabunk volt, a szereplők nagyon érezték a megrázó részeket. Összesen ötször adtuk elő, 2-szer Annavölgyön, 3-szor más településen. Ennél a darabnál nem a taps, hanem a mélységes csend volt a siker jele. A nézők is nagyon beleéreztek. A díszleteket most is Gáspár Sándor festette.
Érdekesség: a darabban egy gyermek meghal, ezt a gyermekszereplőt alig tudtuk megszerezni, az asszonyi babona miatt. Azt hitték, hogy az ilyen gyermek tényleg meg fog halni.
 
„Eszem ágában sincs meghalni, ha azóta már a döntő két év is eltelt. (katonaévek)
ifj. Pintér János”
 
Szereplők:
Ludvai Jánosné, Mészáros Józsefné, Gyöngyösi Gézáné, Dávid János, Gyöngyösi Géza, Petrovics János, ifj. Petrovics János, Mezeiné Lakhegyi Klári, Pintér János, ifj.Pintér János, Sáska Imre, Sáska Imréné, Vetési József, Pál Lajos, Szabó László, Révész István, Újasi Teréz
 
1959.
Eisemann Mihály:
Bástyasétány 77
3 felv. operett
 
Rendezte: Vándor Ilonka
Maszkmester: Cser Simon
Súgó: Abonyi Jánosné
Karmester: Gáldi Ernő
 

Nagy siker volt, 12–szer játszottuk le különböző falvakban, 25 tagú zenekar kíséretében.
 
„Ha még egyszer úgy tudnám rázni a térdeimet, mint akkor a szvingben Mészárosnéval, sokért nem adnám. Bezzeg most már tele vagyok reumával.
Garamvölgyi Lajos”
 
„Sok szép énekes szerepben játszottam, de talán mégis felejthetetlen marad számomra a Bástyasétány 77. operettből Lakhegyi Hanzi bácsival a kettős:
Ha majd az alkony lehull …
Ludvai Jánosné”
 
Szereplők:
Ludvai Jánosné, Mészáros Józsefné, Gyöngyösi Gézáné, Dávid János, Gyönyösi Géza, Garamvölgyi Lajos, Bartus Dezsőné, Bartus Dezső, Lakhegyi János, Ludvai János, Juhász Ferenc, Pálmai Vilmos, Schulcz Ferenc, Mohos Dóra, Diósdi Ilona, Abonyi Erzsi
 
1960.
Gyárfás Miklós:
Koratavasz
3 felv. dráma
 
Rendezők: Cser Simon és Tóth József
 

Gyárfás Miklós drámáját kifejezetten Annavölgy felszabadulásának 15. évfordulójára adtuk elő, 31 szereplővel.
Elképesztő volt, hogy olyan új szereplőket tudtunk bevonni, akik soha-soha nem játszottak színpadon. A díszleteket Gáspár Sándor festőművész, Annavölgy fia készítette ajándékba. Olyan gyönyörűek voltak, hogy a Nemzetiben sincs különb.
Egy érdekesség: a német tiszt szerepét, aki lelövi a kommunistákat, senki nem akarta vállalni. Nyíltszíni tapsot kapott Paulikovics Tibor a magyar főhadnagy szerepében, és Pintér János az orvos szerepében.
A darabot csak Annavölgyön adtuk elő.
 
Szereposztás tervezet

 
1962.
Hölgyválasz
3 felv. népszínmű
 
Rendezte: Mészáros Józsefné
Súgó: Üveges Jánosné
 

„A paraszt, az paraszt…
Én beleéltem magam úgy a szerepembe, hogy a következő évben szőlőt telepítettem a kertembe odahaza.
Ludvai János”
 
Szereplők:
Mészáros Józsefné, Dávid János, Garamvölgyi Lajos, Ludvai János, Ludvai Jánosné, Bartus Dezső, Bartus Dezsőné, Szlamnik Péter, Gyöngyösi Gézáné, Szabó Mariska, Dér Manyi, Juhász Ferenc Kollár Mihály, ifj.Petrovics János, Papp Ani, Baráth Magdi
 
1962.
Tabi László:
Sportol az asszony
3 felv. vígjáték
 
Rendezte: Benedek Istvánné
 
Tabi László nagyszerű játékát 4 helyen adtuk elő. Remek vígjáték volt, kihoztuk belőle, amit lehetett. De csak 2-3 helyen voltunk vele.
Szabó László szereplőnk úgy jellemezte ezt a kérdést, hogy úgy szokott az lenni, hogy amikor az asszony meg szokta kérdezni a férjét: mehetek sportolni? A férj válasza az szokott lenni: Menj csak! Ki tart vissza? De vissza ne gyere!
Nagy igazság!
Itt alkalmaztuk először, hogy a legtehetségesebb játékosunknak kezébe adtunk egy darabot, hogy rendezze meg. Ezt például Benedek Istvánné rendezte.
 
1964.
Fehér Klára:
Nem vagyunk angyalok
3 felv. vígjáték
 
Rendezte: Szlamnik Péter
Súgó: Üveges Jánosné
 

„Bizony csak a férfiak hiszik, hogy angyalok vagyunk, valójában (de csak néha) egy ördög bújt belénk. Sági Józsefné
sz. Pintér Rozália”
 
„Ha már az életben nem lehettem mérnök, legalább a színpadon az voltam 2 órán keresztül. Úgy terveztem, mint annak a rendje…
Szabó László”
 
Szereplők:
Varga Jánosné, Fürtös Károly, Szabó László, Szabó István, Pintér Rózsi
 
1965.
Bogoszlovszkíj – Szolodár:
Jobb mint otthon
3 felv. zenés vígjáték
 
Rendezte: Vándor Ilonka és Abonyi Jánosné
Súgó: Üveges Jánosné
 

Elhatároztuk, hogy miután még sosem játszottunk szovjet darabot, egyet megpróbálunk. Ebben az időben eléggé szovjetellenes hangulat uralkodott az országban, és mi ezzel a darabbal a magyar-szovjet barátság mellett tettük le a névjegyünket. Jó vígjáték volt, lehetett beletenni plusz humort és vidámságot. Érdekesség, hogy 6 házaspár játszott a 24 szereplő között. Díszletet Gáspár Sándor festett. A rendezést Vándor Ilonka – Abonyiné végezte. 4-5 községet látogattunk meg vele, és mindenütt sikerünk volt.
 
Szereplők: Mészáros Józsefné, Ludvai János és neje, Gyöngyösi Géza és neje, Bartus Dezső és neje, Bérci István és neje, Sáska Imre és neje, Abonyi Erzsi, Szlamnik Péter
 
Sajnos az emlékezet ennyi év után megkopik, és a fotók sem segítenek; tizenegy további szereplő - köztük a hatodik házaspár -, rejtve marad.
 
1966.
Az igazi
3 felv. vígjáték
 

„Én voltam a darabban a sportoló, természetesen labdarúgó! A Pelé nem volt olyan magabiztos az életben, mint én ….. a színpadon.
Szlamnik Péter”
 
Szereplők:
Mészáros Józsefné, Dávid János, Román Annus, Garamvölgyi Lajos, Szlamnik Péter, Szabó László, Sáska Imréné, Sáska Imre, Baráth Magdi, Veres Nusi, ifj.Pintér János, Kovács Ferenc
 
1967.
Bán Pál – Fényes Szabolcs:
Csacsifogat
3 felv. zenés bohózat
 

„Higgyék el, minden fiatal pár egy csacsifogat. Mindig mögöttük kell állni, hogy baj ne legyen.
Nehéz szülőnek lenni.
Kollár Mihály”
 
Szereplők:
Stikker László, Román Annus, Baráth Magdi, Kollár Mihály
 
1968.
Müller Péter:
Két marék aprópénz
2 felv. színmű
 
Rendezte: Mészáros Józsefné
 

„ Vannak régebbi kedves szerepeim is, de én a „Két marék aprópénz” című darabban az anya szerepét szerettem legjobban.
Igazi, családjáért élő anya volt. Ezért szerettem.
Üveges Jánosné”
 
Szereplők:
Üveges Jánosné, Mészáros Józsefné, Dér Manyi, Szabó László
 
1972.
Bréal:
Tíz kiló arany
3 felv. komédia
 
Rendezte: Mészáros Józsefné
 

„Ez a darab azért volt kedves nekem, mert egy hosszabb szünet után sikerült összehoznom újra a kultúrcsoportot. Nagyon nagyszerű gárda volt, felejthetetlen.
Mészáros Józsefné rendező”
 
Szereplők:
Mészáros Józsefné, Pintér János, ifj.Pintér János, Dávid János, Ludvai Jánosné, Révész Istvánné, Molnár János
 
1973.
Camoletti:
Leszállás Párizsban
2 felv. vígjáték
 
Rendezte: Mészáros Józsefné
 
Három csini fiatal lány és két jóképű fiú kellett, a többi már könnyebb volt.Az újoncok olyan tehetségről tettek tanúságot, hogy csak bámultunk, nyíltszíni tapsokat arattak. Az embernek az volt az érzése, hogy sohase fogyunk ki Annavölgyön a színjátszó utánpótlásból. A darabot Mészáros Józsefné rendezte.
 
„Én voltam a német légikisasszony. Két kolléganőmet és engem is átrázott az a csibész Don Juan!
Usz Rozália”
 
Szereplők:
Szabó László, Knyazovics Éva, Usz Rózsi, Veres Nusi, Stikker László
 
1974.
Fejér István:
A kisértet házhoz jön
3 felv. vígjáték
 
Rendezte: Mészáros Józsefné
Súgó: Üveges Jánosné
 

A jelszó az volt: Hajrá fiatalok!
A KISZ adta az összes szereplőt.
 
Szereplők:
Varga Anna, Ludvai Róbert, Csúcs Éva, Csúcs Zoltán, Hégely Györgyi, Bukó Gábor, Kántor Antal, Szabó Zsuzsa, Adorjányi Lajos
 
1975.
Urbán Ernő - Vuicsics Tihamér:
A nagy baklövés
3 felv. zenés komédia
 
Rendezte: Mészáros Józsefné
Karmester: Gáldi Ernő
Súgó: Üveges Jánosné
Díszlet: Szűcs Sándor
Ügyelő: Ludvai házaspár
Maszk: Cser Simon
 

Remek TSZ darab. Hiába, ami jó az jó!
Bombasiker volt!
Rendezte Mészáros Józsefné.
 
Szereposztás:

 
1977.
Franz és Paul Schöntan – Kellér Dezső – Horváth Jenő – Szenes Iván:
A szabin nők elrablása
3 felv. zenés bohózat
 
Rendezte: Mészáros Józsefné
Karmester: Gáldi Ernő
Súgó: Üveges Jánosné
Díszlet: Szűcs Sándor
Maszk: Cser Simon
Ügyelő: Ludvai János, Lenner József
 

 
Szereposztás:

 
1978.
Békefi István – Bakonyi Károly – Szirmai Albert:
Mágnás Miska
3 felv. operett
 
Rendezte: Mészáros Józsefné
Karmester: Gáldi Ernő
Súgó: Üveges Jánosné
Díszlet: Dér József
Maszk: Cser Simon
Ügyelő: Ludvai János, Süveges János
 

Azt mondták elcsépelt valami, kár kezdeni vele…
Hogy mennyire tévedtek!
Rendezte Mészáros Józsefné
 
Szereposztás:

 
1982.
Nóti Károly – Fényes Szabolcs – Szenes Iván:
Nyitott ablak
2 felv. zenés bohózat
 
Rendezte: Mészáros Józsefné
Karmester: Gáldi Ernő
Súgó: Üveges Jánosné
Maszk: Cser Simon
Ügyelő: Ludvai János, Süveges János
 

Három év szünet után ismét együtt a csoport.
 
Szereposztás:

 
1985.
M.Henneguin – P.Weber – Nádas Gábor:
Elvámolt éjszaka
3 felv. zenés bohózat
 
Rendezte: Mészáros Józsefné
Karmester: Gáldi Ernő
Súgó: Üveges Jánosné
Maszk: Cser Simon
Ügyelő: Révész Istvánné, Kucsera Zoltán
 

„Az „Elvámolt éjszaka” című vígjáték - zenéjét Nádas Gábor szerezte - színrevitelekor csak a szövegkönyvhöz jutottunk hozzá.
A partitúrát meglehetősen kalandos úton tudtuk megszerezni:
A Szerzői Jogvédő Hivatal segítségével sikerült telefonkapcsolatot létesíteni Nádas Gáborral, majd időpont egyeztetés után az Oktogonra beszéltünk meg randevút. Ketten, Mészárosné Magdival mentünk. Mi nem ismertük a szerzőt, de ő tétovaságunkat látva ránk ismert, így a személyes találkozó is létrejött. Az ismert zeneszerző szívesen kölcsönadta a darab partitúráját, és sajnálta, hogy elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni a darab bemutatóján.
Pedig az lett volna az igazi, a zeneszerző jelenlétében játszani!"
 
emlékszik vissza Révész Istvánné.
 
Szereposztás:

 
1987.
Vaszary Gábor – Fényes Szabolcs – Szenes Iván:
Bubus
3 felv. zenés vígjáték
 
1995.
Tóth Ede:
A falu rossza
3 felv. zenés népszínmű
 
Rendezte: Mészáros Józsefné
Zene: Zdosek János
Súgó: Üveges Jánosné
Maszk: Cser Simon
Díszlet: Dér József
 

Az Annavölgyi amatőr színjátszó csoport utolsó, búcsúelőadása.
Annavölgyön és Sárisápon adták elő.
 
Szereposztás:

 
Thália szolgálói
 
Az előző fejezetekben összefoglaltuk amatőr színjátszásunk történetét, végigfutottunk az évtizedek folyamán bemutatott darabok során. Itt, most csaknem hat évtizedet összefoglalva, a valamilyen formában a színjátszáshoz kapcsolódó személyekről emlékezünk meg.
 
Noha írásunkban jobbára a háború utáni eseményekkel foglalkozunk, amatőr színjátszóink felsorolását kezdjük azokkal, akikről tudjuk, vagy csak sejtjük, hogy már a háború előtt is a csoport tagjai voltak.
 
Sárdi József, Lakhegyi János, Szolnoki Józsefné, Tárnoki Károly, Kanovszki István, Vándor Ilonka, Abonyi Jánosné, Mohos Istvánné, Szolnoki Teréz (Tóth Béláné)
 
Itt máris ki kell emelnünk két személyt:
Vándor Ilonka és Abonyi Jánosné ugyan az általunk belátható időkben már felhagyott a színpadi szerepléssel, ám további hosszú évtizedeken keresztül főrendezői voltak a társulatnak. Különösen a zenés darabok színrevitelében nyújtottak maradandót.
 
Következzen a negyvenes évek végének és az ötvenes évek fiataljainak hosszú sora:
 
Hertai Katalin, Üveges Magdolna (Takács Ferencné), Lakhegyi Klári (Mezei Tamásné), Ludvai Dezső, Takács Ferenc, Dávid János, Pintér Anna (Kopp Béláné), Kardos Tibor, Szolnoki Kató (Ludvai Jánosné), Bérci Anci (Varga Ferencné), Garamvölgyi Lajos, Mészáros József, Flórián Magdi (Mészáros Józsefné)
 
Ebben a csoportban már ott látjuk színjátszásunk három, abszolút meghatározó személyiségét. Mindhárman a kezdetektől, szinte az utolsó előadásig a társulat oszlopos tagjai voltak:
 
Dávid János évtizedeken keresztül vezető férfi szereplőnk volt. Énekes szerepeinek is se szeri, se száma, talán mégis drámai alakításai a legemlékezetesebbek.
 
Ludvai Jánosné Szolnoki Kató szintén végig szereplője volt a társulatnak, emlékezeteset alakított Kodolányi drámájában, a legtöbben azonban inkább operettekben, daljátékokban játszott szerepeire emlékeznek. Bizton állíthatjuk: Annavölgy legszebb hangú primadonnája.
 
Mészáros Józsefné Flórián Magdi a legtöbbet foglalkoztatott szereplők egyike, emellett a hatvanas évek végétől a társulat vezetője is egyben. Vándor Ilonka és Abonyi Jánosné visszavonulása után, Magdit tekinthetjük a társulat főrendezőjének. Az ő lelkesedése és színházszeretete volt az a kötőanyag, amely ilyen hosszú időn keresztül együtt tartotta a társulatot.
 
Folytassuk tovább a névsort:
 
Takács Vera, Fürtös László, Máthé János, Bánfalvi József, Kőhalmi Anna, Kiss Tibor, Nyíri Rudolf, Üveges János, Pál Lajos, Rózsahegyi Ferenc, szőke Pintér János, Pécskei József, Bukó Gizi (Balogh Lajosné), Fürtös Borbála (Bukó Antalné)
 
Tényleg szinte végtelen a sor. Nem véletlen, hogy ezek a színjátszó csoport legtermékenyebb évei, minden karakterre több jelölt is akadt. És még nincs vége, folytassuk:
 
Kubálek Julianna (Üveges Jánosné), Szabó Mariska, Jánosi József, Gajdos Ferenc, Juhász Erzsi (Gyöngyösi Gézáné), Kiss Lenke, Petrovics János, ifj.Petrovics János, Gyöngyösi Géza, Sáska Imréné Ágnes néni, Sáska Imre, Vetési József, Szabó László, Újasi Teréz, Révész István és kisgyerekként ifj.Pintér János
 
Ne feledjük, igaz, hogy a legvégén, de még mindig az ötvenes éveknél tartunk.
Az ezután következő néhány évet nevezhetjük a házaspárok korszakának. Már ezen időszak kezdetén négy házaspár játszik a csoportban, és a rendezők darabválasztásukkal rendre ki is használják ezt. A csúcsot jelentő utolsó ilyen darabban, a Jobb, mint otthon –ban, hat házaspár játszik:
A Ludvai, a Gyöngyösi, a Bartus, a Bérci, valamint a Sáska házaspár.
Sajnos a hatodik páros neve a feledés homályába vész.
 
Ludvai János, Solt Júlia (Bartus Dezsőné), Bartus Dezső, Juhász Ferenc, Abonyi Erzsi, Pálmai Vilmos, Schulcz Ferenc, Diósdi Ilona, Mohos Dóra, Adorjányi Erzsi, Adorjányi Rózsi, Kucsera Imre, Bakó Magdi (Benedek Istvánné)
 
Fantasztikus ez a bőség, talán már hatvanon is felül van a megemlített szereplők száma. Ám azt is figyelembe kell vennünk, soha nem volt egyszerre ennyi tagja a csoportnak. Mondhatjuk, hogy egy húszegynéhány tagos stabil gárda mellé alkalomszerűen hívtak meg újabb tagokat, akár csak egy-egy szerepre. Ezek a meghívottak pedig vagy a társulat tagjai maradtak, vagy szerepük eljátszása után megváltak a csoporttól. Azt se felejtsük, amatőrökről van szó, volt, aki elköltözése, más a családi helyzetének megváltozása miatt hagyott fel a játékkal.
 
Jó példa a fentiekre az 1960-as Koratavasz. A darab huszonöt szerepéből húszat első szerepes meghívott – közöttük négy tanító – játszott, nagyrészt olyanok, akik sem előtte és valószínűleg utána sem álltak színpadi deszkákon. Képzeljük magunkat a rendező helyébe!
 
Poltz Ami, Kamarás György, Paulikovics Tibor, Bordás Iván, Dávid László, Fürtös István, Vereckei Kálmán, Vida Éva, Izsó Józsefné, Dékány Béláné, Dallos Erzsi, Elek Manci, Flórián Tibor, Varga Albertné
 
De ebben a darabban kezdett játszani:
 
Szlamnik Péter, Varga Jánosné, Szabó Miklós, Nyári László
 
Két utóbbival, majd a hetvenes években találkozhatunk gyakrabban.
 
A hatvanas években folytatódik a házaspárok kora, és egyre újabb szereplőkkel ismerkedhetünk meg:
 
Pápes Manci (Bérci Istvánné), Bérci István, Dér Manyi, Kollár Mihály, Papp Ani, Baráth Magdi, Fürtös Károly, Szabó István, Pintér Rózsika (Sági Józsefné), Malatinszki Julianna (Simon Jánosné), Román Annus (Bankó Árpádné), Veres Nusi (Tárnai Józsefné), Kovács Ferenc
 
Majd az évtized végén lép először színpadra a későbbi évek bonvivánja Stikker László
 
Általánosságban mondhatjuk, hogy a társulat tagjainak nagy többsége fiatalon, már tinédzser éveinek végén kezdte szerepléseit, de akadtak jó néhányan, akik meglett felnőttként, sőt, idős korukban léptek először színpadra. Említhetjük közülük Petrovics Jánost, Kollár Mihályt, vagy akár Fürtös Károlyt és Varga Jánosnét is. Az 1970-es években folytatódik az átalakulás, az ötvenes, hatvanas évek generációja lassan elmaradozik, a társulat átrendeződik, és természetesen újak is érkeznek.
 
Flórián Panni (Révész Istvánné), Molnár János, Lenner József, Knyazovics Éva, Úsz Rózsi
 
És az évtized közepén színre lép egy csaknem komplett társulat, mely csupa fiatalból áll:
 
Varga Anci, Ludvai Róbert, CsúcsÉva, Csúcs Zoltán, Hégely Gyöngyi (Kántor Antalné), Bukó Gábor, Kántor Antal, Szabó Zsuzsa, Adorjányi Lajos
 
A 70-es évek végétől ismét, szinte robbanásszerűen gyarapodik az új tagok száma, ám ez sajnos már nem a fejlődés, hanem inkább a hanyatlás jele, kétségbeesett próbálkozás a továbbélésre.
 
Kiss Zuzsa, Tóth Lajos, Németh Márton, Zsákovics Marika, Szentgyörgyi Ferencné, Ipolyvölgyi Edit, Bérci János, Szolnoki Annamária, Bukó Antal, Elek Ili, Kiss Tünde, Bukovina Bea, Révész Lia, Kovács László, Révész Zsolt, Mészáros Erika, Harcsa Sándor, Szilva Sári (Pintér Károlyné), Nagy Antal, Gémes Éva, Piroska János, Kolompár Mátyás, Jónás Sándor, Raffael Gusztáv, Tóth Imre
 
Az utolsó két bemutatóra is jutnak új szereplők:
 
Pálmai Magdi (Dávid Gáborné), Sági Lívia (Révész Zsoltné), Fürtös István, Dávid Gábor, Bukó Gáborné, Pálmai Melinda, Nánási Nikolett, Papp Zsuzsa (Mészárosné), Lovasi Anna (Baumstarkné), Pálmai Szilvia, Nánási Noémi
 
Egy színtársulatban nemcsak a színészek fontosak, szükség van azokra is akik a színfalak mögötti munkájukkal segítik elő egy-egy előadás sikerét. Emlékezzünk meg róluk is.
 
Rendezők:
Vándor Ilonka, Abonyi Jánosné, Cser Simon, Tóth József, Mészáros Józsefné, Benedek Istvánné, Szlamnik Péter
 
Súgók:
Abonyi Jánosné, Cser Simon, Üveges Jánosné
 
Ügyelők:
Cser Simon, Ludvai János, Süveges János, Lenner József, Ludvai Jánosné, Flórián Istvánné, Kucsera Zoltán
 
Olvasóinkban felvetődhet a kérdés, miért említjük olyan gyakran a súgókat és ügyelőket, hisz az ő feladatuk igazán mellékes. Nos egyáltalán nincs így. Ne feledjük, a társulat tagjai amatőr színészek, akik nemritkán nyolc kemény munkával eltöltött óra után állnak a színpadra, nem róhatjuk fel nekik, ha néha súgóra van szükségük, és egy jó súgón múlhat a siker.
 
Előadás közben roppant fontos, hogy a szereplők a megfelelő pillanatban és a megadott ajtón lépjenek színre. Ha nem így történik, a partnerek összezavarodnak, a rend felborul, oda az előadás. Különösen lényeges ez olyan, Annavölgyön is gyakran színre kerülő bohózatoknál ahol a jelenetek erre a hajszálpontos belépéssel elért helyzetkomikumra építenek. Nos erről a pontos időzítésről gondoskodnak az ügyelők, állandó figyelmet igénylő munkájukkal.
 
Volt a társulatban egy személy, aki ezeken a területeken is működött, rendezett is, ám végül a leghosszabb időt mégis a szereplők maszkjainak elkészítésével töltötte el.
Cser Simon, azokban az időkben általános iskolánk igazgatója. Simi bácsit nevezhetjük a társulat örökös maszkmesterének.
 
A díszletkészítők fontosságát szükségtelen hangsúlyozni:
Ludvai Dezső, Rózsahegyi Mihály, Gáspár Sándor, Dér József, Szűcs Sándor
 
Ám mindenképpen ki kell emelnünk soraik közül valakit:
 
Gáspár Sándor festőművész, Annavölgy szülötte, akinek a bányászélet pillanatait megörökítő képeit a Soproni Bányászmúzeum őrzi. Az 1960-as évek közepéig sok alkalommal festette meg az előadások díszleteit. Soha nem érezte művészhez méltatlannak a segítséget. Sándor bácsi több képet adományozott az Annavölgyieknek, melyek a Kultúrotthonban láthatók.
 
A fejezet kezdetén három személyt, mint a társulat meghatározóit emeltünk ki. Most itt a fejezet végéhez közeledve ismét azt kell mondanunk, hogy a következő két személy, ha nem is a deszkákon, de ugyanúgy meghatározója a társulatnak:
 
Gáldi Ernő, az általános iskola pedagógusa, a Bányász Fúvószenekar karnagya, nem tagja a társulatnak, mégsem maradhat neve említetlenül. Amatőr társulatunk legnagyobb sikereit a zenés darabokkal, operettekkel érte el. Ebben a sikerben volt oroszlánrésze Gáldi Ernőnek és az általa összeállított és vezényelt zenekarnak. Nemritkán 20-25 fős szimfonikus zenekar muzsikájára énekeltek színészeink, elvarázsolva közönségüket.
 
Végére hagytuk, de ez nem rangsort jelent, inkább fontosságát akarjuk ezzel jelezni:
 
Kucsera Imre, 1956-tól a Kultúrház igazgatója. Imre bácsi tagja volt a röplabda csapatnak, de a sakkozók között is megállta a helyét, ám a kultúra talán még közelebb állt szívéhez, mint a sport. Bár néhány szerep erejéig a színpadon is láthattuk, itt mégis a közönség számára észrevehetetlen szervezőmunkájáért említjük meg. A jelmezek beszerzésétől a díszletek szállításáig, a meghívók nyomtatásától az utazások megszervezéséig, mindent elintézett. Munkájának értékét csak a társulat életében részt vevők tudják felbecsülni.
 
Ötven év, százötvenöt név.
Ilyenkor mindig bajban vannak a szerkesztők, hiszen nem célunk a megbántás, márpedig ha valakit kihagytunk, joggal érzi magát mellőzöttnek. Vajon hányan maradtak ki a felsorolásból? Még megbecsülni sem lehet, de szinte biztos, hogy sokan. Elég csak a lejátszott darabok listáját végignézni, tele van fehér foltokkal. Elég rápillantani a „Földindulás” záró fényképére, hogy lássuk, milyen sok szereplőt nem ismertünk fel. Sőt a látszólag jól ismert „Jobb, mint otthon” huszonnégy szereplőjéből is csak tizenhármat ismerünk.
 
Nem tehetünk mást, az elcsépelt mondással kell élnünk:
Elnézést kérünk a kimaradottaktól.
 
Epilógus
 
Még egyszer, immár utoljára vessük össze színjátszó csoportunk, a Sportegyesület és a Fúvószenekar történetét. Ahogy a hirtelen fejlődés évei egybeestek, úgy a lassú hanyatlásban is hasonló utat jártak be. Olyan nagy múltú szakágak mint a röplabda, az asztalitenisz megszűntek, sakkcsapatunk utolsó éveit élte, labdarúgóink a legalsó osztályba kényszerültek. Fúvószenekarunk pedig szinte évre pontosan a színjátszással egyszerre szűnt meg.
A véletlen játéka lenne? Talán nem.
 
Többször említettük, de megismételjük: Annavölgy élete és a bánya elválaszthatatlan egymástól. Az 1970-es évek elején a bányászat válságba került, az anyagi források elapadása miatt csökkent, majd az évtized közepén a bányaüzem bezárása után megszűnt e tevékenységek támogatása, megszűntek a munkahelyek, a munkahelyi kollektívák.
 
Az egy munkahelyen dolgozók kapcsolatát az egymás megértése, az egymásrautaltság jellemzi. Ez a két érzés adja azt az összetartó erőt, amely oly fontos az említett csoportok sikeres működéséhez, és amely megszűnt a bánya bezárásával együtt. Bár a jobbára nyugdíjas korú idősekbe az élet beleégette ezeket az összetartó kapcsokat, ám ők már egyre kevesebben voltak, a továbblépéshez szükséges energiát birtokló fiatalok viszont szétszéledtek, ki itt, ki ott kereste boldogulását.
 
Már lassan megfogalmazódtak írásunk első mondatai, amikor egy napon meghívó érkezett: a volt amatőr színjátszó csoport tagjait hívta baráti beszélgetésre, s egyben emlékezésre. Húsz egykori színjátszó, szinte mindenki aki még elérhető volt, örömmel jött el, vége-hossza nem volt a csaknem feledésbe merült történetek felelevenítésének. Noha a beszélgetések visszatérő gondolata volt, hogy: vége, soha nem lesz már Annavölgyön színjátszó csoport, lám, elég volt egy meghívó és mindenki egyszerre mozdult. Úgy látszik a hamu alatt pislákol még a parázs, elég volt egy fuvallat és máris felizzott, talán jön egyszer valaki aki lángra lobbantja.
 

 
Bár reménytelenül hosszúnak tűnő idő telt el az utolsó előadás óta, ám amíg Munkásotthonunk falai állnak – márpedig e falak erősek –, addig a remény is él, hogy egyszer, valamikor, újra elhalkul a zsúfolásig telt nézőtér zsongása, kigyúlnak a rivalda fényei és felgördül a függöny …
 
2014, október
 
A szerkesztők szívesen fogadnak minden további anyagot, képet, információt.