|
JÓSZERENCSÉT !
Bányavirág
A bányavirág, más néven hegyikristály, a bányák falain, üregeiben, hasadékaiban különféle nagyságokban mindenfelé gyakori, színtelen, legtöbbször átlátszó kvarckristály.
Különleges esztétikai tulajdonságokkal rendelkezik, az ásvány vagy ásványok összenövésének, színeinek, formáinak, az egyes összetevő kristályok kivételes méretének köszönhetően. Ezen tulajdonságok összessége lehetővé teszi, hogy az ásványminta jobban azonosítható legyen más mintákkal szemben.
Az ókori görögök azt gondolták a hegyikristályról, hogy olyan jég, amelyet lehetetlen felolvasztani. Így kapta a Krystallos nevet, és ebből származik a mai hegyikristály elnevezés. A hibátlan példányok teljesen áttetszőek, vízszínűek.
Az íriszkvarc, vagy szivárványos kvarc akkor keletkezik, amikor a finom repedései miatt fénytörés keletkezik. A Fény kristálya, és a Világmindenség erejét szimbolizálja.
A Bányavirág cím találó, hiszen ezek a színükben, formájukban és méretükben egyaránt egyedi értéket képviselő természeti képződmények kőbe merevült virágékszerekre emlékeztetnek. Maga a kifejezés azoktól az erdélyi bányászoktól származik, akik a föld sötét gyomrában végzett izzadságos munkájuk során gyakorta bukkantak egy-egy csodálatosan szép kifejlődésű ásványtársulásra.
A karbidlámpák imbolygó fényénél feltárulkozó, színpompás ásványokkal gazdagon benőtt sziklahasadékok elrejtett kincsesházak képét vetítették a megfáradt bányászok elé.
Az ásványok a kőzetek alkotórészei, építőkövei. A szakszerű meghatározás szerint olyan szilárd halmazállapotú, egynemű és természetes úton keletkezett képződmények, amelyek sajátos vegyi összetétellel rendelkeznek és kémiai képlettel mindig leírhatók.
Vannak egészen ritkák, de olyanok is akadnak közöttük, amelyek igen elterjedtek és nagy mennyiségben megtalálhatók a földkéregben, illetve a kőzetburokban.
f.m. Pallas Nagylexikon,
|
Köszöntés
