Kezdőlapra
 
A képekre, vagy ide kattintva galéria nyílik.
 

Megosztás:

 
Izsó János - Kollár Attila - Zsákovics Ferencné

Így kezdődött
 
Egyes kutatások szerint az ország első bányászzenekara 1889-ben Annavölgyön alakult meg 12 fővel Winkler János bányaigazgató vezetésével, Bányász Koncert Fúvós Zenekar néven.
Tagjai zömmel a Cseh- Morva határvidékről betelepített, zenét szerető és hozzá értő bányászok, akik magukkal hozták szokásaikat, kultúrájukat, ezzel együtt zenéjüket, hangszereiket. Ez lehet az oka, hogy mint más bányavidékeinken, így Annavölgyön is a cseh és német népzenében honos fúvószenekar alakult, s hogy e zenekarok hangszerelése, zenéjének hangzásvilága olyannyira különbözik a magyar népzenétől.
A bányászzenekarok településük mindenesei, ők zenéltek akár öröm, akár bánat érte a bányászkolóniákat. Indulókat játszottak a leventék vasárnapi templomba vonulásánál, ünnepnapokon, zenéjükkel kísérték utolsó útjára elhunyt társukat, de lakodalomban, mulatságokban is ők fújták a talpalávalót.
 

Első zenekarunk zenészeit személyesen nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy a zenekart nem csak Annavölgyiek alkották, hanem a bányatársaság többi településéről is voltak tagjai. Egy az 1910-es évek közepén készült fotó tanúsága szerint ekkorra a zenekar létszáma már elérte a 25 főt. 1918-ban a bányatársaság Dorogra helyezte át központját, amikor is a zenekar kettévált.
 

Az 1918-ban önállósult Annavölgyi Bányász Fúvószenekar létszáma az 1920-as években 13 fő. A róluk készült fényképen négy személyt sikerült felismerünk: Honvéd Péter az ülő sorban balról az első, Farkas Károly a második klarinétos, Honvéd Károly az ülő sor jobb oldalán és Farkas Ferenc a dob mellett jobbra.
 
Olyan alkalmakra, - kisebb lakodalom, vasárnapi tánc, szüreti mulatság - amikor nem volt szükség a teljes nagyzenekarra, a tagok közül néhányan összeálltak kisebb együttesbe. Ezek a kis sramli-zenekarok nagy népszerűségnek örvendtek, és hosszú éveken keresztül együtt maradtak. Ennek bizonysága az a fénykép, amely szerint a rajta szereplő együttes már legalább nyolc éve fennállt. A képről két személyt ismerünk; a bal oldali harmonikás Honvéd Péter, a dobnál pedig Farkas Ferenc ül.
 
A fejlődés

Az 1930-as év jelentős változást hozott Annavölgy életében. A megnyitott Munkásotthon nagy lendületet adott a település kulturális életének, evvel együtt a zenei életnek is. A szórakozási és művelődési lehetőség mellett ettől kezdve itt kapott helyet a fúvószenekar, itt tartotta próbáit, hangszereit, felszerelését.
 
A Munkásotthon egyben leventeotthonként is funkcionált, ezzel élénkítette településünkön a leventemozgalmat. E mozgalomnak, ha mást nem is, azt köszönhetjük, hogy égisze alatt megalakult sárisápi és annavölgyi fiatalokból egy Levente fúvószenekar. Tagjai között: Farkas János, Ludvai István, Ludvai József, Üveges János, Dér József, Kovács József, Juhász Lajos, Farkas János. Annavölgyön több Farkas család élt, ebből adódott a névazonosság. E zenekar jelentősége abban áll, hogy tagjai alkották a későbbi évek felnőtt zenekarának gerincét.
 

A következő évszám 1941. Először lássuk a névsort: Ludvai József, Rózsahegyi Ferenc, Farkas János, Ludvai István, Dér József, Kovács József, Farkas János, Üveges János. Csaknem azonos a levente zenekarban megismert Annavölgyiekkel, és ha a képre tekintünk, immár a Bányász Fúvószenekar egyenruhájában látjuk őket. Szinte valamennyiükkel fogunk még találkozni a későbbi időkben.
 
A II. világháború után Kanóczki István toborozta össze a régi zenészeket. Ő a mai Bányász utcában lakott, ott tartották a próbákat. A zeneszóra összegyűltek a fiatalok is, az utcán táncoltak, mindenki örült, hogy vége a háborúnak. Kanóczki István 1946-ban kitelepült Szlovákiába. Szerencsére a zenekar nem maradt sokáig vezető nélkül; még abban az évben Annavölgyre költözött családjával Gáldi Ernő, a zenész családból származó 25 éves fiatal tanító.
 
Aranykor

Az elkövetkező tíz nagyszerű év a fúvószenekar történetének aranykora. Gáldi Ernő hallatlan energiával látott neki a zenei élet fejlesztésének, mely munkához lelkes segítőket talált a régi zenészek személyében. Hamarosan összeállt a mindaddig volt legerősebb zenekar. A csaknem harmincfős együttes tagjai között a következőket láthatjuk: Kiss Géza, Párvai József, Pintér Gizella, Flórián Gyula, Pallagi László, Pallagi János, Danyi Lajos, Rózsahegyi Ferenc, Ludvai József, Tárnai János, Dogossy Béla, Kiss Nándor, Kanóczki János, Lakhegyi Gyula, Ludvai István, Farkas János, Pintér Sándor, Bánhidi Ferenc, Somlóhegyi József, Farkas Károly, Juhász Lajos, Honvéd Károly, Kovács József, Ujszászi Lajos, Párvai Tibor, Farkas Ferenc, Nagy István, Farkas János.
 

Az évtized végére a repertoár bővülése, Gáldi Ernő és a zenekar ambíciói, igényelték az előrelépést. A fúvószenekar tagjainak nagy része több hangszeren is játszott, ez lehetővé tette, hogy muzsikusaink egy kis átcsoportosítással szimfonikus zenekarként is fel tudtak lépni.
 
A zenekarnak rengeteg fellépése volt; térzenét adtak, ünnepnapokon zenés ébresztővel kezdték a napot, és játékukkal emelték annak hangulatát, sporteseményeken szórakoztatták a közönséget, de a szórakoztatás mellett szomorú alkalmakkor, így az 1947-es bányatűzben elhunytak temetésén is játszottak. Többször vettek részt a Dorogi Szénbányák Szakszervezetének kulturális rendezvényein, jelentős sikereket aratva.
Erre az időszakra esett kulturális életünk másik területének, az amatőr színjátszásnak kiteljesedése. Színjátszóink sorra vették műsorukra a különböző zenés darabokat, melyekhez a zenét szimfonikus zenekarunk szolgáltatta, Gáldi Ernő vezényletével.
 
Gáldi Ernő nagy gondot fordított a zenekar utánpótlására is, ezért midig volt a zenekar mellett egy tanuló csoport; és hogy az utánpótlás ne járjon a színvonal romlásával, ezért szinte zeneiskolai szintű képzést kaptak, évenkénti vizsgával. A karnagy nem csak az utánpótlásra, hanem a repertoár bővítésére is ügyelt. Apja szigorú zenei nevelésének köszönhetően szinte minden hangszeren tudott játszani, és kimagasló zeneelméleti ismeretekkel rendelkezett. E sokoldalú ismeretek a zene szeretetével ötvöződve, tették lehetővé, hogy havonta, vagy még gyakrabban egy-egy zeneszámmal bővüljön a zenekar műsortára. Ezek a zeneszámok vagy saját szerzemények, vagy a fúvószenekarunk számára áthangszerelt darabok voltak. Jellemző Gáldi odaadására, munkabírására, hogy a teljes hangszerelést és az egyes szólamok kottáit is saját maga készítette el.
 
Változások

1956-ban Gáldi Ernő családjával Dorogra költözött, de továbbra is a zenekarunk karnagya maradt. Távolléte esetén az I. trombitás Kovács József helyettesítette. A zenekarban játszik: Flórián Gyula, Ludvai József, Üveges János, Kiss Géza, Fürtös Gábor, Pallagi János, Párvai Tibor, Ludvai István, Tárnai János, Kőhalmi Rudolf, Kiss Nándor, Lakhegyi Gyula, Pintér Sándor, Rózsahegyi Ferenc, Danyi Lajos, Bánhidi Ferenc, Ispán János, Farkas Károly, Dichter András, Juhász Lajos, Honvéd Károly, Kovács József, Szabó Mihály, Pallagi Nándor, Ujszászi Lajos, Farkas Ferenc, Nagy István, Farkas János. Az 1960-as évek elején Gáldi Ernő a dorogi zeneiskola igazgatója lett. Megszaporodott feladatai mellett már nem tudta tovább vállalni az annavölgyi zenekar vezetését, megvált tőlünk.
Annak ellenére, hogy a csoportképeken nem szerepelnek, ebben az időszakban zenekar tagjai voltak még: Braun Ferenc, Diósdi György, Diósdi László, Fürtös László, Jászapáti Tamás, Kapu János, Kovács Gyula, Kovács Ferenc, Kőhalmi Ferenc, Nánai József, Pálmai Vilmos, Sági József.
 

Gáldi Ernő helyét édesapja, Gáldi Ferenc foglalta el a zenekar élén. Néhány éves irányítása eredményeként egy 25-30 fős megfiatalított zenekart indított útjára.
Álljon itt néhány név, akiket eddig nem említettünk: Csúcs Zoltán, Fekete Jenő, Garamvölgyi Lajos, Ipolyvölgyi László, Izsó Imre, Izsó János, Malárik János, Tóth János.
Az 1960-as évek végétől Gáldi Ferenc idős kora miatt már nem tudta vállalni a Dorog - Annavölgy közötti rendszeres ingázást, ezért Gáldi Ernő a zeneiskola egyik tanárát, Hódosi Józsefet kérte meg a zenekar vezetésére. 1969-70-ben Gáldi Ernőt igazgatói beosztásából elbocsátották, zenei tevékenységének felfüggesztésére kényszerült. Hódosi József a megváltozott helyzetben nem kívánta tovább vezetni a zenekart.
 
Helyét Kovács József zenekari tag, gazdasági vezető foglalta el. Bár sok muzsikusunk töltött el hasonlóan hosszú időt a zenekarban, mint Pubi bácsi, mégis ő az aki Gáldi Ernő mellett második meghatározó személyisége annak. Karnagyunk távollétében korábban is irányította társait, de az ifjúság oktatásából is kivette részét. Vezetése alatt a megszokott módon játszott zenekarunk az állami és társadalmi ünnepeken, kísérte felvonulásainkat és térzenéjével szórakoztatta a lakosságot.
 
Visszatérés

1976-ban a zenekar felkérte Gáldi Ernőt, újra vegye át irányítását, ezt ő szívesen vállalta. A néhány éves kényszerpihenő után, a tőle megszokott lendülettel látott munkához; rövid idő alatt létrehozott egy ifjúsági zenekart, melyben nagyon sok fiatal játszott az évek során. Valamennyi kis muzsikust felsorolni erőt meghaladó feladat, megpróbáljuk legalább néhányukat megemlíteni. A kimaradóktól elnézést kérünk.
Bánhidi Attila, Bánhidi József, Bankó István, Elek Gyöngyi, Fesető Bálint, Jungwirth Béla, Kuszenda János, Ludvai Katalin, Nagy Csaba, Petrovics Ferenc, Petrovics Gábor, Révész Csaba, Révész Otília, Sági József, Salló Gábor, Szabó Mária, Tódor Gabriella, Tóth Brigitta, Tóth János, Vakán Zoltán, Vereckei Attila, Vereckei Kálmán, Zsákovics Ferenc.
 

Településünk zenei élete ismét felfelé ívelt. Kultúresteken, az énekes szólistáin kísérete mellett sok-sok önálló műsorszámmal bővítették a programot, de ezeken kívül egész estét betöltő koncertek sora jelentett igazi csemegét a zeneszerető Annavölgyiek és Sárisápiak számára. Ezeken a koncerteken, de gyakran más előadásokon is fel-feltüntek új arcok zenekarunk tagjai között; a lehető legjobb hangzásra való törekvés vezette Gáldi Ernőt akkor, mikor vendég zenészek meghívásával bővítette ki a zenekart. Néhány dorogi és sárisápi muzsikus éveken keresztül volt rendszeresen visszatérő vendégünk. Megfiatalodott amatőr színjátszó csoportunk felébresztette szunnyadó színjátszásunkat. Zenés előadásaikat, köztük háromfelvonásos zenés darabokat, mint korábban is, a Gáldi Ernő vezette szimfonikus zenekar kísérte. A színjátszók mellett a sárisápi kórussal is szorosan együttműködtek.
 

Gáldi Ernő munkásságára mindig a meg nem alkuvás volt jellemző. Soha nem engedett a napi divatirányzatoknak, csak a művészi értékeket tartotta szem előtt. Ismét számolatlanul kerültek ki keze alól az újabb darabok. A még jobb zenei eredmények elérése érdekében kezdeményezésére 1979-ben egyesült az annavölgyi és a sárisápi zenekar. A 45 fős Annavölgy-Sárisáp Egyesített Zenekar rendszeres vendég volt a megyei fúvóstalálkozókon, részt vettek a Dorogi Szénbányák Szakszervezete által szervezett Bányász Kulturális Hetek programjában, a szlovák nemzetiségi fesztiválok megyei és országos rendezvényein. Gáldi Ernő minősítő versenyre is elvitte a zenekart, ahol Ezüst Lant minősítést értek el.
 
Elnémulnak a hangszerek
 
Az 1980-es évek végén visszaesés jelei mutatkoztak. Nem tudjuk miért, talán az életmód megváltozása, más elfoglaltságok előtérbe kerülése miatt, de mintha a fiatalok körében veszített volna vonzerejéből a zenekar. Noha évről évre újabb korosztályok játszottak az ifjúsági zenekarban, tagjai felnőve vagy felhagytak a zenéléssel, vagy más formában folytatták azt. Ennek következtében a zenekar átlagéletkora egyre növekedett. Gáldi Ernő, betegsége miatt többször kényszerült távollétre, miáltal irányító szerepe gyengült. Ez szakmai rivalizálással párosulva az egyesített zenekar szétválásához vezetett. Összességében mintegy huszonhét Annavölgyön eltöltött év után Gáldi Ernő egészségügyi problémák miatt végleg elhagyta a zenekart.
 

A karnagy nélkül maradt együttes vezetését 1990-ben a dorogi Szabó Mihály vállalta el. Ő az 1950-es évektől kezdve játszott Annavölgyön, és volt a zenekar hűséges tagja. Néhány évig még sikerült együtt tartania az egyre csökkenő létszámú zenekart, melynek általunk ismert utolsó összeállítása: Braun Ferenc, Fürtös László, Izsó János, Kiss Nándor, Kuszenda János, Párkányi Mihály, Petrovics Ferenc, Petrovics Gábor, Révész Csaba, Szabó Mihály, Tóth János. Végül 1994-ben Szabó Mihálynak jutott az a szomorú feladat, hogy bejelentse: az Annavölgyi Bányász Fúvós Zenekar megszűnt.
 

Nagymúltú, és egykor nagyhírű zenekarunk az Annavölgyi Bányász Fúvós Zenekar 105 év után eltűnt településünk életéből. Talán jön még utánunk zeneszerető fiatal nemzedék, amely tovább folytatja az elődei által megkezdett utat.
 

Forrás:
Dunántuli Krónia 1009.06.23. I.évfolyam 6.szám