Kezdőlapra
 

 
Kollár Attila

Bányatérképek az annavölgyi szénterületről
 

A bányászat, legalább is annak iparszerűen végzett változata, nem lehet eredményes bányatérképek nélkül. A bányatérkép segít a földalatti vágatokban való eligazodásban, a térképek alapján lehet nyilvántartani a már leművelt területeket, és a térképek mutatják meg, hogyan helyezkednek el egymáshoz képest a földalatti és a felszíni létesítmények. Kezdetleges bányatérképek már a XVII. század elejétől készültek, de az idők során az ábrázolás módja folyamatosan javult. A XIX. század elején amikor az első ismert, annavölgyi területet ábrázoló térkép készült, már igényes kivitelű és meglehetősen pontos térképeket rajzoltak. És a pontosságra a fejlődés során egyre nagyobb súlyt fektettek, míg eleinte a bánya gondnoka (bányamérnöke) készítette térképeit, később az üzemeken belül bányamérnökségeket alakítottak.
 
Sajnos az annavölgyi bányászat 1958-ig tartó mintegy 160 éves időszakából nem maradt birtokunkban bányatérkép. Különböző dokumentumok, könyvek képmellékleteként tudunk jó néhányról, de hogy valójában megvannak-e még, és ha igen akkor hol, arról nincs tudomásunk. E régen volt térképek legfontosabb információforrása Schmidt Sándor 1932-ben kiadott "AZ ESZTERGOMI SZÉNMEDENCE BÁNYÁSZATÁNAK ISMERTETÉSE" című munkája. Ez a kiadvány azonban nem csak térképfotói miatt fontos, átfogó és részletes leírása a dorogi szénmedence - és benne Annavölgy - bányászatáról, az alapművek sorába emeli.
 
Egy másik forrás amit meg kell említenünk, Tóth Tibor "SZÉNBÁNYÁSZAT A DOROGI MEDENCÉBEN 1781-1981" című könyve. Talán nem annyira részletes, mint Schmidt leírása, de azon túl, hogy olyan területeket is érint melyeket az nem - mint például a sztrájkok, munkás megmozdulások -, Tóth könyve adja a harmincas évek utáni időszak legteljesebb leírását.
 
Az Annavölgyi Bányász Emlékszoba jelenleg nyolc darab eredeti térképet őriz, melyek az 1958 - 1970 közötti időszakból maradtak fenn. Mielőtt itt ezeket bemutatnánk, mintegy bevezetőként nézzünk meg egy, csak képmellékletről ismert térképet.
 
Alois Fischer bányatérképe 1815-ből
 
Kattintson a térképre a nagyobb méretért!
Zoomoláshoz használhatja az egér görgőjét is.

 
Ez az első ismert annavölgyi bányatérkép, Alois Fischer munkája. Nem csak elsősége, de különleges szépsége miatt is érdemes bemutatásra. Schmidt Sándor - akinek fentebb említett könyvében találjuk - 1820-ra datálja, de a térképen található felírat inkább 1815-öt valószínűsíti.

 
A térkép három jól elkülöníthető részből áll. A bal oldalán lévő sáv a bányaterület oldalnézetét mutatja, a felső sáv a hátulnézetét, mintha a Miklós-berek felől néznénk, a nagyobb rész pedig felülnézeti képet ad. Mielőtt alaposabban ránéznénk, el kell mondanom, hogy a régies gót betűs, német nyelvű írás, a másolat minősége, és maga a mai szemmel szokatlan ábrázolásmód is nagyon megnehezíti a részletek azonosítását.
 
Kattintson a részletek nevére!
 

 
Egy a felülnézet bal alsó sarkától a jobb felső sarok felé húzódó íves sáv szinte felezi a térképet, Ez a sáv Csolnok és Sárisáp falvak határa. A felső rész Csolnokhoz, az alsó Sárisáphoz, ezáltal a Sándor uradalomhoz tartozott. Az is megállapitható, hogy a határvonalon végig, út vezet Csolnok irányába. A sárisápi oldalon látható szürke - fehér karélyos mintázat a domborzati viszonyokat jelzi, fehérek a domb gerincek, szürkék a völgyek.
 
Jobb oldalon felül látjuk az oligocén szénkibúvásra telepített Anna-bánya lefejtett részét. Becslések alapján erről a területről azideig mintegy 15.000 tonna szenet termeltek ki. A széntelep elérésére épült az Anna-táró és a Vince-táró (kicsit zavaró, hogy az Anna-tárót minden forrásmunkában egyes számban említik, a térképeken pedig három táró csoportjaként jelenik meg). A bánya szellőztetésének biztosítására készült a Móric-légakna. A tárók kapcsán úgy gondolom, a térkép rajzolója elkövetett egy hibát. Az Anna és Vince tárók megjelölését az oldalnézeten is és a felünézeten is felcserélte, csak a hátulnézet jelölései helyesek.
 
A Vince-táró közelében két épületet is láthatunk. Ezek egyike (Gruben haus) üzemi célokat szolgálhatott, a másik a bányavezető lakása lehetett. Erre utal a ház melletti sötét négyszög, ami talán kert volt.
 
A Gruben haus mellett kezdődik egy rejtélyes, névvel nem jelölt vonal felfelé, amit a magyarázó ábrán Móric-tárónak jelöltem, mivel nyomvonala pontosan megegyezik a Móric-táróéval. Rejtélyesnek pedig azért nevezem, mert a Móric-táró a mintegy harminc évvel később megtalált eocénkori telepek feltárására készült. Bár ezt fénymásolat alapján nem lehet pontosan eldönteni, de úgy tűnik, ezt a nyomvonalat később rajzolták rá a térképre.
 
A magyarázó ábrán nem emeltem ki, de az épületektől balra látható egy világosszürke négyszög, még a felső sáv hátulnézeti rajza is feltünteti. Sajnos nem tudom kiolvasni megnevezését, de annyira szabályos, hogy csak embei kéz műve lehet. Talán az uradalom gyümölcsöse, vadaskertje? Jusson eszünkbe, nem sokkal később a közvetlen közelben uradalmi vadászház ( kastély ) épült.
 
A térkép különlegességét fokozza, hogy a Sándor birtok bányája mellett feltünteti a csolnoki Péter-Pál-tárót és az általa feltárt széntelepet. Ezen a helyen kell visszaemlékeztetnem a bevezető első soraira. Miért is kell a bányásznak térkép, a lehető legpontosabb térkép! Nézzük meg azt a szinte kínos pontosságot, ahogy a csolnoki, és nemkülönben az annavölgyi bánya is érinti, de nem lépi át a két falu határvonalát! Nem véletlen. Miután felismerték a szén, mint energiaforrás értékét, és használata egyre gyorsuló iramban emelkedni kezdett. A földtulajdonosok ráébredtek a föld mélyén rejtőző értékre, figyeltek, vigyáztak rá, azt vagy saját maguk - mint a Sándorok-, vagy bérlők útján - mint a Csolnoki gazdák -, termelték ki.
 
Mint érdekességet említem meg, hogy ennek a térképnek van egy testvére, amely a csolnoki teruletet ábrázolja. Schmidt Sándor megállapítása szerint néhány évvel korábban készülhetett mint annavölgyi társa. Az összehasonlítás kedvéért minden további kommentár nélkül bemutatom.
 
Kattintson a térképre a nagyobb méretért!

 
 
A rokonság letagadhatatlan, és a két térkép ismeretének birtokában felmerül a kérdés: ki lehetett Alois Fischer? Talán egy önálló földmérő ügynök, aki járta a bányavidékeket és térképkészítést vállalt? Vagy valamelyik tulajdonos alkalmazásában állt? Hogyan kerülhetett a csolnoki bánya rajza a konkurens sárisápi térképre. A válaszokat már valószínűleg nem fogjuk megtudni.
 
Jónéhány dolog kiderült a térképről, már csak azt kéne meghatároznunk, hogyan is helyezkedik el a mai Annavölgy területéhez képest. Azt tudjuk, hogy valahol a Kukukk-kolónia fölött a Miklós-bereki oldalban, de jó lenne pontosabban ismerni a helyszínt. Sajnos ezen a térképen nincsenek olyan tereptárgyak, objektumok, amelyekhez igazodni tudnánk. Szerencsére segítségünkre van Schmidt Sándor már többször hívatkozott könyvéből származó térképvázlat, amely 1852-ben készült, és ezen az 1815-ös térképen lévő, és ma létező objektumok is szerepelnek.
 
A Google Earth Annavölgyről készült légifotóját választottam alapnak, erre illesztettem rá az 1852-es Zsigmondy Vilmos által készített térképet. Illesztési pontként jól felhasználható a Csengettyű utca és a Gesztenye fasor épületei, mint a Kuszendáék és Váradiék háza, valamint a Cser lakás. Fontos támpontot jelent a csolnokra vezető régi út nyomvonala, és a valamikori Paula-akna is.
 
Ezután az 1815-ös térképet helyeztem el Zsigmondy térképén. Legfontosabb illesztési pontként az Anna-, a Vince- és a Móric-tárók szolgáltak, de illeszteni kellett a falvak határát és a völgy vízmosását is.
 
Végeredményként két olyan létesítményt találtam az 1815-ös térképen, amely valamilyen formában ma is megtalálható. Az egyik Váradiék háza a csolnoki út nagy kanyarjában, pontosan a Gruben haus helyén áll, a másik a régi Miklós-berekbe vezető ösvény melletti Zsigmondy lejtakna bejárata, ez pontosan a Vince-táró helyén található.
 
A képre kattintva kipróbálhatja valóban helyes-e megállapításom.

 
 
Bányatérképek az 1950-es 60-as évekből
 
A bemutatásra kerülő nyolc térkép Mráz László nyugdíjas főaknász ajándéka, és megtekinthetők a Bányász Emlékszobában. Fantasztikusan jó állapotban vészelték át az utolsó használatuk óta eltelt mintegy öt évtizedet! Mielőtt rájuk pillantanánk, két dologról szólnom kell.
 
Mint látni fogjuk, a térképek két csoportot alkotnak; néhány darab "Steinriegel üzem", a többi "X-es akna" megnevezést kapott. Mit jelent a két elnevezés? Ugorjunk vissza az időben 1940-ig, amikoris az akkori tulajdonos Salgótarjáni Kőszénbánya RT újranyitja az 1927-ben vízbetörés miatt lezárt annavölgyi bányát immár X-es akna néven úgy, hogy területünkön akna nem volt található. Az ellentmondást enyhíti ha tudjuk, hogy az 1930-as években sok-sok fúrással járó kutatómunka folyt egy leendő akna helyének kijelölésére. Már az államosítás éveiben a frissen alakult Dorogi Szénbányák Állami Vállalat vezetése alatt 1946-ban telepítik a X-es aknát, a "Salgó" által felmért területen. A Dorogi Szénbányák Állami Vállalat, majd új nevén a Dorogi Szénbányászati Tröszt megtartotta a X-es akna elnevezést az annavölgyi bányaüzemre, de ez közös vezetés alatt, két üzemegységre oszlott. A régebben feltárt területeket a Pálikás-tárón keresztül elérő Steinriegel üzemre, és az új területeket a függőaknán keresztül elérő Paula-üzemre. Ez utóbbi a térképeken X. akna néven szerepel, de a népnyelv gyakran Új-X-esként említi. Az idők során megtörtént a két terület földalatti összeköttetése.
 
Tisztáznunk kell továbbá a térképeken szereplő széntelepek elnevezését. Ezek az elnevezések gyakran megegyeznek tárók és aknák elnevezésével, nem tévesztendők össze azokkal. Az annavölgyi szénterületen három fontos telepet találunk, nézzük őket felülről lefelé, vagyis keletkezésük fordított sorrendjében. A legfelső az oligocén telep, amely az elnevezésének megfelelően az oligocén főldtörténeti korban keletkezett. Ennek a rétegnek egy kibúvására telepítették az 1815-ös térképen bemutatott bányát. Mintegy 70 méterrel az oligocén telep alatt találjuk az eocénkori Paula telepet, melynek átlagos vastagsága 5 méter. Ez alatt 6 méterrel helyezkedik el a paleocén korban keletkezett Leontina telep, 5,5 méteres vastagsággal. Ezeket a telepeket vastagságuk miatt csak több szeletben lehet kifejteni, a Paulánál kettő, a Leontinánál három szeletben történt a művelés. Előfordult, hogy a Paula és a Leontina telep között kibújt egy harmadik, Móricnak nevezett eocén telep is.
 
Steinriegel üzem V.sz. lejtakna Leontina telep bányaművelési térképe 1958.
 
Kattintson a térképre a nagyobb méretért!

 

 
Mindhárom Steinriegel üzemi térképünk az V.sz lejtakna területéről készült. Szóljunk erről az objektumról. Nézzük meg a térképen, hol végződik a lejtakna. A régi istálló és a régi kórház (Kucseráék) közötti terület alatt, a szaggatott vonallal jelölt régi műveletekben. Ezek a régi műveletek az egykor volt Paula-aknából feltárt Paula és Leontina telepek. Tudnunk kell, hogy a Paula-aknával feltalált szén nagy része az aknapillérbe esett. Elődeink elkövették azt a hibát, amit később a X-es aknánál apáink, lefejtették az akna védőpillért, vagy legalább is egy részét, ezzel megpecsételve a Paula-akna sorsát. Az akna megdőlt, fenntartása annyira elviselhetetlenné vált, hogy 1909-ben felhagytak művelésével. A gyors visszavonulás miatt bentmaradt szénvagyon kinyerésére épült meg 1955-ben az V-ös lejtakna.
 
A régi műveletek kapcsán ismerkedjünk tovább a térképpel, hasznunkra válik a későbbieknél is. Az alsó szegélynél egy keresztmetszeti vázlat mutatja a a széntelepek elhelyezkedését, a földmozgások során kialakult vetőket. (Figyeljünk, léptéke nem azonos a főtérképével!) A jobb oldali terület magasabb részében volt a Paula-akna, ebben végződik az V.-ös lejtakna, és ezt ábrázolja a nagyobbik szaggatott terület. A vetők környezetében nem lehet érdemi fejtést végezni, jól látszik ez a lefejtett területek elkülönüléséből. Bár nem azonos helyen, de minden térképünkön fel van tüntetve a szételepek átlagos szelvénye, és általában a fejléc közelében megtaláljuk a teljes üzem vázlatát.
 
Steinriegel üzem V.sz. lejtakna Leontina telep bányaművelési térképe 1960.
 
Kattintson a térképre a nagyobb méretért!

 
Az első két térképet megvizsgálva, lehetőség adódik a bányatérképek évről évre történő módosulásának megértésére. Minden év elején új térképet adtak ki az üzemnek, amely tartalmazza az érintett terület meglévő földfelszíni és földalatti objektumait. Természetesen a hangsúly a földalatti létesítményeken van, a felszínről csak az elengedhetetlenül szükséges információk szerepelnek. Év közben az üzemi geodéták folyamatosan rárajzolják az új létesítéseket, fejtéseket, majd az év végén ezeket véglegesítik az alaptérképen, és ez lesz a következő évi alaptérkép. Látható, hogy az 1958. év eleji kevés új elem az 1960-as térképen már meglévőként szerepel.
 
Steinriegel üzem V.sz. lejtakna Paula telep bányaművelési térképe 1958.
 
Kattintson a térképre a nagyobb méretért!

 
A bányatérképek értemezéséhez nélülözhetetlen a térlátás, hiszen ezeken a papír síkjában ábrázolnak egymás alatt-felett több szinten lévő létesítményeket. Egyetlen támpontunk a magassági jelölés, melyet nagyon sűrűn, minden fontos ponton elhelyezenek. Ezek a magassági értékek tengerszinthez számított magasságot jelentenek. Lássunk egy példát.
 
(A térképek vizsgálatánál gyakran hasznos ha egyszerre tudunk két, akár három térképet nézni. Ha böngészője egy ablakban nyitja meg a térképlapokat, akkor a lap fülét egérrel az asztalra húzva külön ablakba teheti.)
 
Nyissuk meg a Paula-telep 1958-as térképét. Sajnos pont ezen a térképen a jobb alsó sarok homályos, de az előzők egyikén ellenőrizhető, hogy az alagútból 136.7 méteres szinten ágazik ki a villamos szállító vágat, ennek végén 136.8 méteren ágazik ketté, az V.sz.lejtakna és a Paula haránt felé. Ezek látszólag szinte párhuzamosak, ám a valóságban a Paula haránt vízszintesen halad tovább, a lejtakna pedig 17 fokos szögben lefelé tart. Kövessük ez utóbbit. 80.7 majd 75.1 méteres szinten két oldalvágat jobbra a Paula-telep fejtéseihez. Tovább a haladva látjuk, hogy a lejtakna 52.8 szintjénél keresztben elhalad felette egy vágat 67.2 méter magasságban, innen a lejtés 12 fokra változik, majd 50.6 méteres szinten egy új létesítésű kereszteződéssel zárul a lejtakna. (Később még tovább bővül, most maradjunk ennél az állapotnál) Ez ismét érdekes pont: ha tovább követjük a lejtaknát, úgy tűnik mintha a Paula II.sz lejtakna az V-ös lejtakna folytatása lenne! Nem az, a Paula II lejtakna ezen a helyen 88 méterrel magasabban, a 138.7 méteres szinten található.
 
Térjünk vissza a lejtaknát 52.8 méternél keresztező vágatig. Ez köti össze a lejtakna két oldalán elhelyezkedő telepeket. A vágat déli irányba, egy jobbra nyíló ereszkét elhagyva elhalad a Paula harántot a Paula I. lejtaknával összekötő ív alatt, és 66.2 méteren becsatlakozik egy 18 fokos meredekségű légereszkébe. Ezen délkeleti irányban felemelkedünk 84.1 méterre, majd egy íves vágattal 80.7 méteres szinten eljutunk a 70 fok meredekségű léggurító aljába, amely a 138.6 méteres alagút szintig emelkedik (négy hosszabb fekete háromszög). A léggurító tetejétől északkeletre fordulva találjuk a 183.6 méteres külszínre vezető Paula légaknát (két kis fekete háromszög). A felszínen, az akkor még létező istálló mögött, elszívó ventillátor volt telepítve a légakna nyílására, ez biztosította -részben az imént bejárt útvonalon keresztül- a Pálinkás tárón beszívott friss levegővel, a térség szellőztetését. Bár a térképek egészét képtelenség ezzel az időigényes módszerrel felderíteni, de a számunkra érdekes területeknél érdemes alkalmazni, sok-sok izgalmas részletet deríthetünk fel vele.
 
Nem hagyhatjuk említés nélkül a védőpillérek kérdését. A bányászatban védőpillérnek a szénkitermelésből kizárt területet nevezik. Esetünkben itt a legfontosabb, hosszú távra tervezett létesítmények körül kijelölt pilléreket találunk ki. A szénkitermelés, még ha utána iszapolnak is, óhatatlanul földmozgással jár, márpedig a földmozgás egy akna, vagy lejtakna esetében mint már láttuk, végzetes következménnyekkel járhat. Közös védőpillére van a Paula II. és az V-ös lejtaknának, kölön pillért kapott a Paula I. lejtakna, és a léggurító is külön védőpillért kapott. A három pillér részben átfedi egymást. A védőpillérek határait mindig szakértők határozzák meg, és szigorúan dokumentálják.
 
Még egy dologra hívnám fel a figyelmet. Nyissuk meg a Leontina-telep 1960-as térképét, és nézzük az V-ös lejtaknát. Azon túl, hogy az 1958-as évi 50.6 méter után végül 49.5 méter sziten végződik az akna, azt látjuk, hogy a Paula-telep elérése az előző térképnél említett -itt szaggatottan jelölt 80.7m és 75.4m szintű vágatokon keresztül, a mélyebben fekvő Leontina-telep elérése az 54.5 méteres oldalvágatból és a 49.5m szintű akna végből biztosított. Láthatjuk továbbá, hogy a lejtakna északi és déli odalán is elkészültek az ereszkék a vető utáni telepek feltárására.
 
Ezek után lássuk a X.akna térképeit!
 
X.akna Paula telep felső szelet bányaművelési térképe 1958.
 
Kattintson a térképre a nagyobb méretért!

 
Első X-es aknai térképünk az 1958. januári állapotot mutatja, így új létesítéssel alig találkozunk, ellenben két dolog egyből szembetűnik rajta. Annak ellenére, hogy a fejezet bevezetőjében azt írtam, hogy 1946-ban telepítették az aknát, a térkép fejléce 1942-t jelöli meg, és térkép bal alsó részén az A. és B.II. mezőkben 1944-es lefejtéseket találunk. Nos a megoldást is a lefejtett területek közelében találjuk. Említettem, hogy Salgótarjáni Kőszénbánya RT. hosszú szünet után, 1940-ben nyitotta újra annavölgyi bányáit. Első tennivalójuk a termelés beindítása, ennek érdekében megnyitották a korábban már művelt Steinriegel mezőt, az alagúttól délre. Ezzel egyidőben a harmincas évek fúrásaival feltalált gazdag telepek mielőbbi elérése céljából, elkezdték a Paula haránt kihajtását, majd a Paula lejtaknapár mélyítését. A fúrások eredményei által keltett várakozások nagyságát jelzi, hogy azonnal aknapárral indítottak. Ezek készültek el a térképen jelzett 1942-es évre, de a szállítás legnagyobb része a függőakna elkészülte után is itt történt.
 
A térképre pillantva azonnal szembe tűnik a függőaknát céltábla módjára övező védőpillér, és a lefejtett területek átlósan sávos elhelyezkedése. Ez utóbbit összevetvethetjük a feltárási vázlaton látható rétegtörésekkel. Maradjunk egy kicsit a feltárási vázlatnál. (Figyeljünk! A vázlaton balról jobbra mozgás a főtérképen jobbról balra irányú.) Bal odalon látjuk 138.5m szinten a Paula harántot, ebből 19,5 fokos szögben ereszkedik a Paula II.sz.lejtakna az 1.7 méteres szintig. A lejtaknát az V. haránt köti össze a függőakna rakodójával.
 
Nézzük ugyanezt a területet a nagy térképen. A bal alsó sarokban találjuk a Paula harántot, ebből indul párhozamosan a két lejtakna. A II-es lejtaknát követve +1.7 méter szinten találjuk az alsó rakodóját, innen az V-ös haránton eljutunk a függőakna +1.11 szintjéhez. A függőaknának 31.7 méteren is van rakodója, ezt a VII. haránt köti össze a Paula I.sz. lejtaknával, melynek alsó rakodója 29.9 méteren van. Az V. harántból ágazik ki északi irányba a III.sz. lejtakna, amely a -62.1 méteres szinten éri el az aknapilléren kívüli telepeket, bár ezen a térképen csak -48.8 szintig rajzolták meg. A VII. haránt függőakna felőli végétől mélyítették északnyugatra a IV.sz lejtaknát a -17.2 méteres szintig, az ehhez csatlakozó -17 szinti szállítóvágat pedig biztosította az északi és északnyugati területek szállítását. Talán az itt felsoroltak a termelés szempontjából legfontosabb létesítmények.
 
A térképet nézve felötlik bennünk, 1958 eleje van, és az akna területe -legalábbis a Paula-telep-, szinte teljesen le van fejtve, jószerével csak a lefejtett területek közötti pillérek maradtak. Nem csoda, az ötvenes évek elejének szénínsége őrületes tempót diktált, éveken keresztül félmillió tonna körül alakult az éves termelés, a csúcsot 1953-ban érte el 584.000 tonnával. A könnyen elérhető telepek fogytával, 1958-ban már alig érte el a 222.000 tonnát.
 
Meglehetősen szembetűnő a térképen, hogy az 1952-es és 53-as évben bizony megszegték a védőpillérre vonatkozó szabályokat, a teljesítmény hajszolása a könnyen, de nem büntetlenül elérhető területekre csábított. Feltételezhetjük, hogy ennek hamar megmutatkozott a következménye, talán ezért növelték meg a pillér nagyságát 1954-ben, bár látjuk, az új határt már a következő, 1955-ös évben megsértették.
 
X.akna Leontina telep felső szelet bányaművelési térképe 1958.
 
Kattintson a térképre a nagyobb méretért!

 
Ezen a térképen látszik, a mélyebben fekvő Leontina telepben a Paulával ellentétben, még több tartalék terület van, főleg északnyugati irányban. Ezekben az években itt folyik termelés, részben aknapillérben. És ami a legfontosabb, a függöaknától északkeletre, a III.sz. lejtakna -62.1 méteres szintjén megkezdődött a termelés, és előkészítő vágatok készültek. Sajnos ez év végén a mező egy jelentős mértékű, 12 m³/perces vízbetöréssel elfullad.
 
X.akna Leontina telep középső szelet bányaművelési térképe 1960.
 
Kattintson a térképre a nagyobb méretért!

 
Az 1960-as térkép azt mutatja, lassan a Leontina-telepek is kimerülnek, az északnyugati térségben tovább folyik a bent maradt pillérek fejtése, látjuk az aknától északra folytatódik a rossz gyakorlat, részben aknapillérből termelnek. Azt is látjuk, az északkeleti elfulladt bányamező térségében nem történt változás.
 
Van azonban a térképen egy különös részlet. A Paula II.sz. lejtakna 63.3 méteres szintjétől északra látszik egy bejelölt terület, amely mintha lefejtett telepet jelezne, de eltér az eddig megszokottaktól, semmi egyéb jel nem tartozik hozzá! A magyarázat a lövetkező: A Steinriegel üzemi Paula-telep térképénél szó volt arról, hogy az V-ös lejtakna és a Paula II-es lejtakna teljesen egy irányban, csak egymás fölött helyezkedik el. A Steinriegel üzemi térképeken még nincs jelölve, de a későbbi időkben az V-ös lejtakna alsó végéből, mintegy annak meghosszabbításaként kihajtottak egy 50 méteres szintű irányvágatot. Az irányvágatból mélyítették az V/a. lejtaknát, ott indítva, ahol a Paula II. lejtakna elérte a 63.3 méteres szintet. Ezek a létesítmények tehát a Steinriegel üzemhez tartoztak, és innen az irányvágatból, és az V/a leltaknából elérve történt a csak vázlatosan jelzett telep fejtése. Az alábbi nem méretarányos oldalnézet mutatja a területet.

 

 
X.akna Leontina telep bányaművelési térképe 1964.
 
Kattintson a térképre a nagyobb méretért!

 
Erről az 1964-es térképről egy dolgot kell kiemelnem. Emlitettem a Leontina telep 1958. évi elfulladását. Ezen a térképen a függőaknától északkeletre látjuk helyét, zöld színű üres körrel jelölve. Mellette két fúrási hely látszik, az egyik 1963-ban, a másik ebben az 1964-es évben készült, ezeken keresztül cementtel tömítettk el a vízbetörést. A cementálás eredményeként a beáramló víz mennyisége 2,5 m³/percre csökken, ami még mindig meglehetősen sok, ennek ellenére megkezdik a feltárási munkákat. Csak az idősek emlékezhetnek rá, milyen bővízű volt ezekben az években a mai főtéren keresztülfutó "patak".
 
Nem említettem idáig a vízbetöréseket, pedig a dorogi szénmedence -az annavölgyi terület pedig különösen-, vízveszélyes. Mióta a bányaműveletek a környékünkön kialakult víznívó alá hatoltak, a bányák állandó harcot folytatnak a víz ellen. Ez a víznívó az 1930-as években 132 méter tengerszint feletti magasságon volt, térképeink idejében az állandó vízkiemelések hatására lecsökken 110 méter körüli értékre. Az annavölgyi bánya életében, különösen az utolsó években, mindennaposak voltak a kisebb-nagyobb vízbetörések, ezeket dátummal, vízhozammal együtt feltüntetik a térképek. Az imént említettem a főtér patakját, de azon kívül fentről, a kukukk kolónia irányából is érkezett viz. A régi templom alatt a csolnoki út mellett, tovább az alsó Borbély-sor alatt, és a főtéren egyesült a X-es akna felől érkezővel. Ezek a vízfolyások az állandó vízkiemelés következtében folyamatosan éltek, renkívüli helyzetekben vízhozamuk gyakran megőtt.
 
A fúrások helyét -és itt most nem a cementáló, hanem a kutató fúrásokra gondolok- sötét közepű kettős körrel jelölik a térképen, sajnos a mellé írt adatok jelentéséről csak feltevésem van. A felső, általában pirossal aláhúzott szám a felszínen a fúrás helyének magasságát, a legalsó szám pedig az alapkőzet tengerszint feletti magasságát adja meg. A közbülső egy, vagy két, kékkel jelölt szám a talált széntelepek szintjét jelenti. Ráadásul előfordul, hogy egy fúrás két térképen más megjelölést kap. Példaként ezen a térképen a két cementáló fúrás védőpillére felett látjuk a T336 jelű fúrást. Ha visszapillantunk az 1958-as térképekre, ott 1180-as jelöléssel találjuk meg.
 
A térkép nem mutatja, de komoly gondok vannak az aknával. A munkásfürdőt már három éve bezárták süllyedés miatt, a függőakna szinte folyamatos javítást igényel.
 
X.akna Leontina telep felső szelet szénvagyon térképe 1970.
 
Kattintson a térképre a nagyobb méretért!

 
Utolsó, 1970-ben készült térképünk eltérően az eddigiektől szénvagyon térkép, léptékében és jellegében is különbözik a korábbiaktól. Először azt a részét nézzük, amely kapcsolódik az előzőkhöz. A térkép közepét megnézve megtaláljuk a Paula lejtaknapár jellegzetes kettős sávját, ám ha figyelmesek vagyunk látjuk, az II-es lejtakna helyett, ezen a térképen az V-ös lejtakna, az 50 méteres irányvágat, és az V/a. lejtakna van feltüntetve. A 31.8 méteres szinten megtalálhatjuk az V/a lejtakna és a VII-es haránt 1965-ben készült összekötését is. Ez a térképrészlet volt a nyomravezető az 1960-as térkép rejtélyes fejtésénél.
 
Megtaláljuk a homokvasút nyomvonalát, bár csak az annavölgyi szénterület határáig követhetjük. Jelölve van a Miklós-berekben volt V-ös számú homokürítő. Ez mellett egy érdekes objektum, egy rövid alagút. A homokürítő egyben iszapképző hely is volt, innen a víz-homok zagy saját súlyától, gravitációs úton jutott le a bányába a munkahelyekig. Mivel az iszapképző a hegygerinc csolnoki oldalára került, szükség volt erre az alagútra, az annavölgyi terület eléréséhez.
 
Ezen a térképen is megtaláljuk a vízbetörések helyét, jelölésük egy kör melyben kereszt van, mellette a dátum és a vízhozam.
 
Erre az évre a függőakna állapota kritikussá vált, dőlése csaknem egy métert ért el, és folyamatosan növekedet, ezért felhagyása mellett döntöttek.
 
Térjünk rá a térkép tulajdonképpeni céljára a szénvagyonra. Elöljáróban meg kell mondanom, nem tudom hogyan kell hivatalosan és szakszerűen értelmezni ebben az esetben a szénvagyont, ezért saját elgondolásomat fejtem ki.
 
Elsőként megbecsülhetjük a kitermelt szénmennyiséget. A térkép 1970-ben, a függőakna felhagyása után készült, erről a területről csak a lejtaknák pilléreinek visszafejtése van hátra, tehát a bejelölt lefejtett területek és az átlagos telepvastagságok ismeretében jó becslést kaphatunk a bányamező termelésére.
A második, és lehet ez a lényeges, a földben maradt szénvagyon becslése. Sajnos a térkép nagy részén homályos a másolás és nem, vagy alig olvashatók ki az apró felíratok. Az eddigiekkel összehasonlítva, ezen a térképen jóval több fúrás van feltüntetve, és azok jelölése is más. Felülről lefelé "Fedü:" - "Fekü:" számpárokkal jelöli a talált szénrétegek tetejét és alját "Triasz:" értékkel pedig az alapkőzet szintjét adja meg. Eredménytelen fúrásoknál a fedü - fekü számpár hiányzik. Úgy gondolom, megfelelő hálózatban elvégzett fúrások adataiból a szakemberek meg tudják becsülni a földben lévő szénvagyont.
 
Csak egyetlen példa a kiolvasható fúrási adatokból. A függőakna körüli műveletektől délnyugatra látjuk az S.40 fúrást, valahol az új-kolóniában az óvoda környékére eshet. Itt a felső szénréteg -71.4 és -74.6 méter között, a mélyebb második -183.5 és -204.3 méter között helyezkedik el. Ez az eddigi annavölgyi bányaműveletekhez képest tekintélyes mélység.
 
Ahogy fentebb írtam, ez utolsó térképünk, és talán a X.akna utolsó térképe is egyben, hisz a már nem működő aknatornyot 1970.szeptember 10-én felrobbantották, majd az aknát tömedékelték. A Steinriegel üzem alig négy évvel élte túl, 1975. januárjában a felszerelések és anyagok kimentése után a mezőt lezárták.