Kezdőlapra
 

 
Kollár Attila
 

BALLUS  ZSIGMOND  AZ  ANNAVÖLGYI  HÍDEMBER
 

Carl Sigismund Theodor Ballus néven anyakönyvezték Pozsonyban 1817. október 27-én. Keresztnevei közül a Zsigmondot használta szívesen, később ezen a név alatt publikált, a család Baltaházi nemesi előnevét nem használta.
 
Apja, Paul von Ballus híres Pozsony-környéki szőlőnemesítő-borkészítő és a város tanácsosa. Ebben a minőségében írta meg Pozsony első átfogó monográfiáját. Aktív közéleti tevékenysége elismeréseként nemességet kapott Pozsony városától címerrel, Baltaházi előnévvel. A családi hagyomány szerint Baltaháza Bars vármegyei település, ahol szőlőbirtoka volt.
 

Ballus Zsigmond 1839-ben végzett Selmecbányán szakképzett bányász akadémikusként, később 1895-ben a főiskolai reform után vezetik rá diplomájára a bányamérnöki képzettséget. Akadémiai évfolyamtársai közül emeljük ki néhány említésre méltó személyt:
 
Zsigmondy Vilmos szakképzett bányász (bányamérnök). Róla egy másik írásomban emlékezünk meg.
 
Péch Antal az Akadémia elvégzése után aktív bányamérnöki munkába kezdett. Több évtizedes bányászatban és állami hivatalokban végzett munkája mellett elévülhetetlen érdemei vannak a bányászati szakirodalom megteremtésében.
 
Faller Gusztáv bányamérnök később a Selmeci Főiskola híres tanára lett, mint a műveléstani tanszék vezetője. Diákjait éveken át hozta tanulmányútra a dorogi bányákba. 1858-ban az annavölgyi bányákat is bejárták.
 
Ballus Zsigmond selmeci éveinek emlékét őrzi a "A Selmeczi m. k. bányász- és erdész- Akadémia évszázados fennállásának Emlékkönyve 1770-1870" című kiadvány. Az emlékkönyvben Ballus Zsigmond a 2753-as sorszámon van regisztrálva, mint kőszénbánya felügyelő.
 
Az 1848-49-es szabadságharc előtti munkájáról nem tudunk, csak feltételezhető, hogy kincstári szolgálatban állt, hasonlóan egykori évfolyamtársához Péch Antalhoz. 1848-ban mindkettőjüket a Kossuth Lajos vezette Pénzügyminisztériumba rendelik. Ballus a magyarországi nemesfém bányászati-kohászati és pénzverési felügyeletnél, Péch a bányászati osztályon kapott feladatot. Kossuth utasítására, Péch Antallal együtt, 1849 januárjában Debrecenbe szállítják a Körmöcbányán működő pénzverde teljes nemesfém készletét és berendezéseit, ezzel megmentve azokat a felelős magyar kormány számára.
 
Ismét csak feltételezzük, hogy a szabadságharc alatti cselekedetei miatt, annak leverése után - akárcsak Zsigmondy Vilmos és Péch Antal - kincstári szolgálatba már nem léphetett, csak a magánbányászatban kaphatott munkát.
 
Ballus Zsigmond 1859. november 30-án vette át a Sándor uradalom Annavölgyi bányáinak irányítását. Elődje a bányagondnoki beosztásban akadémikus társa, a szintén Pozsonyban született Zsigmondy Vilmos volt 1851-1859 között.
 
Amikor 1851-ben Zsigmondy Vilmos Annavölgyre érkezett, két területen folyt bányászat. A jórészt már lefejtett oligocén Anna-telepben, és a nem sokkal korábban felfedezett eocén telepben. Zsigmondy az oligocén telep művelését leállította és minden energiáját az eocén telepre fordította. Jelentős termelési sikereket ért el, a szénkitermelés addig sosem volt értékeket ért el. 1857-re azonban a telepet lefejtették. Az eocén telep az uradalmi és a csolnoki területek határán helyezkedett el. A további műveleteket Észak-keleti irányban a telekhatár, Dél-nyugat felé pedig egy hatalmas vető akadályozta meg. Zsigmondy ismét megnyitotta a régi oligocén telepeket, de a termelést egyre nehezebb volt fenntartani. A többre hivatottság és a fúrások iránti növekvő érdeklődése mellett, talán a sötét jövő is hozzájárult, hogy Zsigmondy szerződésének lejárta előtt felmondott.
 
Ballus Zsigmond ebben a kilátástalan időszakban vette át 1859-ben, a Sándor uradalom bányáinak irányítását. A kedvezőtlen körülmények ellenére sikerült fokoznia termelést, erre az időre esett az uradalom szénkitermelésének csúcsidőszaka. Ami eddig Damoklész kardjaként lebegett felette, bekövetkezett, 1866-ra az Anna-telep készletei is kimerültek. A termelés folytatása, a mélyre vetett eocén-telepek feltárása, jelentős tőke befektetését igényelte volna. Úgy tűnik az uradalom ezt a befektetést nem tudta, vagy nem akarta finanszírozni, ezért 1868-ban eladta a szénjogot és a bányákat Drasche Henrik bécsi vállalkozónak. Ez az az esemény, amely miatt Ballus Zsigmondot az annavölgyi Hídember jelzővel illettem!
 
Annavölgy bányászatát három szakaszra oszthatjuk fel. Első az uradalmi bányászat kora, a széntelepek megtalálásától a szénjog eladásáig terjedő időszak, ezt követi a nagy bányatársaságok kora, mely Drasche Henrik tulajdonszerzésével, a Kőszénbánya és Téglagyár részvénytársaság megalapításával kezdődik, majd a különböző nagy társaságok - az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya RT., Salgótarjáni Kőszénbánya RT., Magyar Általános Kőszénbánya Rt. - hol enyhülő, hol felerősödő, de folyamatos területszerző harcaitól kísérve az 1946. május 25-i államosításig tartott. A harmadik, a szocialista nagyüzem korszaka az államosítástól a bánya 1975. januári bezárásáig tartott.
 
Ballus Zsigmond személye a híd, amely átmenetet képez az első két korszak között, ugyanis a tulajdonosváltás ellenére továbbra is ő maradt a bánya vezetője. Drasche Henrik, szinte első dolga volt, hogy a két bánya összelyukasztása után a teljes Csolnoki termelést a kedvezőbb fekvésű Paula-aknán és Leontina-tárón keresztül szállíttatta ki, ezzel egyidőben az Annavölgyi kitermelést megszüntette - 1881-ig nem is folyt termelés Annavölgyi területen.
 
Egy évvel később Drasche Henrik feladja magánvállalkozását, megalakítja a "Kőszénbánya és Téglagyár Társulat Pesten" részvénytársaságot. Mindenképpen Ballus Zsigmond kvalitásait jelzi, hogy ez időponttól a társaság Annavölgyi Bányaműje mellett, a Magyar Vallásalapítványtól bérelt területek, Csolnok-, Tokod- és Mogyorós-bányaműit is vezette egészen 1875-ben bekövetkezett haláláig.
 
Közéleti tevékenységeként meg kell említenünk, hogy Ballus Zsigmond aktív tagja volt a Magyarhoni Földtani Társulatnak. Az 1873-as Bécsi Világkiállításra készülvén a Társulat felkéri a kőszénbánya vállalatokat a megfelelő képviselet biztosításra. Az 1874 évi januári közgyűlésen, mint a Választmány tagját említi a jegyzőkönyv Zsigmondy Vilmossal és Hantken Miksával együtt. Ballus Zsigmond 1874. február 11-én a Földtani Intézet Szakgyűlése alkalmából Tokodról a löszből kikerült fosszíliákat - gyapjas mamut (elephas primigenius) zápfogat és állkapocstöredéket - adományozott az Intézetnek. A Magyarhoni Földtani Társulat 1875-ben emlékezik meg róla, mint a Választmány elhunyt tagjáról, aki tevékenyen részt vett a társulatnak a Választmány által vezetett ügyeinek rendezésében s kiben a társulat legtevékenyebb tagjainak egyikét veszté el.
 

 
Az alábbi néhánysoros táblázatban megmutatjuk Ballus Zsigmond az uradalmi bányánál és a társaságnál eltöltött összességében tizenöt évének széntermelési adatait. (az adatokat mázsában, nem tonnában adták meg)
 

Források:
 
[1]. Ballus Tivadar: Ballus Zsigmond (1817. Pozsony - 1875 Budapest)
[2]. Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése 1932.
[3]. Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi medencében 1781-1981