Kezdőlapra
 

 
Kollár Attila
 

ALOYS FISCHER  A TÉRKÉPÉSZ
 

Aloys Fischer - de talán ezentúl inkább nevezzük Fischer Alajosnak - 1790-ben született Csehországban, a Prága melletti Eule városkában, Fischer János és Solcz Zsuzsanna gyermekeként. A kisváros mai neve Jílové u Prahy és a települést körülvevő aranybányáknak köszönhetően, immár több mint 650 éve, a "királyi aranybánya" becenévvel büszkélkedhet.
 
Ezeknél a bányáknál dolgozott Fischer János mint Berggeschworener, amit talán bányaesküdtnek fordíthatunk és a bányászati hatóságnak a bányák felügyeletéért felelős tisztviselőjét jelentette.
 
A fiatal Fischer Alajos hamar apja nyomdokába lépett és ezzel egy sok generáción átnyúló bánya- illetve erdőmérnöki dinasztia meghatározó tagja lett. Alig múlt húsz éves, amikor a Nógrád megyei Verőcén a Váci Püspöki Uradalomtól egy Roth nevű bécsi kereskedő által bérelt bánya vezetését bízzák rá. A kitermelt szén minősége azonban annyira rossz volt, hogy a bérlő a bányászás felhagyása mellett döntött.
 
Fischer Alajos életének következő állomása már itt van közelünkben, a szomszédos Csolnokon. Ideérkezésének időpontját 1814-re esetleg egy-két évvel korábbra tehetjük. Ebben az időben egy budai polgárokból álló társaság bérelte a Katolikus Vallásalap birtokában lévő bányát a Miklós-berekben, amelynek vezetése már csak a bánya méretét tekintve is, szakmai előrelépésnek tekinthető.
 
A fiatal bányamester nem tétlenkedett, a bánya irányítása mellett, 1815-re elkészítette Csolnok, és egyben az esztergomi szénmedence első bányatérképét. Ez a térkép és a később említésre kerülő annavölgyi területet ábrázoló párja, mai szemmel nézve szokatlan ábrázolásmódjukkal, aprólékos, szinte művészi kivitelükkel inspiráltak az írás címében használt "Térképész" jelző használatára.

 

 
Csolnok bányatérképe 1815 körül
 

1819. február 21-én Csolnokon házasságot köt Schlemmer Annával, ám a következő életrajzi adat, első ikerlányainak születése már Sárisápról származik. Arról nincs tudomásunk, mi okból, milyen körülmények között hagyta oda Csolnokot, és lett gróf Sándor Vince akkor még Sárisápi bányájának vezetője, azt azonban meg kell jegyeznünk, hogy ez a bánya környékünk, de talán azon túl is, a legjobban szervezett, egyik legjelentősebb üzeme volt.
 
1819. december 29-én tehát már Sárisápon találjuk Fischer Alajost és családját, majd a következő évben akárcsak Csolnokon, itt is elkészül a kezelésére bízott terület bányatérképe, amellyel egy másik, az annavölgyi bányatérképekről szóló írásomban részletesebben foglalkozom. Itt csak két apróság: noha a térkép magyarázat mezőjében tisztán olvasható az 1815-ös évszám, azt sajnos nem sikerült kideríteni, ez a készítés idejét jelzi-e, vagy egy korábbi állapotra utal; bár a címmezőben olvasható, hogy a térkép a Sándor uradalom bányájáról készült, amellett érdekes módon a Csolnoki műveletek is fel vannak tüntetve rajta.

 

 
Sárisáp (Annavölgy) bányatérképe 1820 körül
 

1821. július 16-án Sárisápon születik meg első fia, Alajos Jakab, akinek keresztleveléből megtudjuk, az apa foglalkozása Lythan. Fossorum Magister - azaz bányamester, de ami ennél sokkal érdekesebb, és talán fontosabb, lakhelyként "Sárisáp /Bánya/" van megjelölve! Mit jelent ez? A Fischer család tehát nem Sárisápon a faluban lakott, hanem a bánya területén! Márpedig a fenti bányatérképet megvizsgálva látjuk, talán két épület állt akkor ezen a területen, ráadásul mindkettő a Csolnoki út nagy kanyarjában lévő telken, ahol a Váradiék féle ház áll. A fentebb említett bányatérképes írásomban ezeket is bemutattam.
 
A következő 1822-es évből található egy bejegyzés a Selmecbányai akadémia könyveiben, mely szerint Fischer Alois Magyarországról, beiratkozott bányászhallgatóként, azonban a későbbi életrajzi adatok között nem találunk további utalást az akadémiával való kapcsolatára.
 
Felesége Schlemmer Anna 1833. májusában, 39 éves korában meghalt. Házasságuk ideje alatt 11 gyermekük született. Három évvel később ismét megnősül, 1836. március 20-án feleségül veszi Fehér Jozepha nagysápi hajadont.
 
Még ugyanabban az évben 1836-ban elsőszülött fia Alajos Jakab a gimnázium befejezése után, a családi tradíciót folytatandó, apja mellé szegődött gyakornoknak. Hogy volt kitől tanulnia, és milyen színvonalú bányánál szerezhetett gyakorlatot, azt az alábbi 1838-ban történt eset bizonyítja.
 
A Dunagőzhajózási Társulat folyamatos szénellátási lehetőséget keresett hajói számára, ezért felkérte Karl Göttmann bánáti felügyelőt, mérje fel valamennyi, a Dunához viszonylag közel elhelyezkedő szénbányát. Göttmann írásos jelentése szerint mind Ausztriában, mind Magyarországon csak egy olyan bányát talált amelynek szakszerű vezetése biztosíthatta a szerződéses kötelezettségek teljesítését. Ez pedig Sándor gróf Sárisápi Bányavállalata, melyről megállapította: "ez az üzem célszerűen és szigorú bányászati szabályok szerint vezetett."
 
Amikor Fischer Alajos Sárisápra érkezett - az általa készített térképről, és más leírásokból is tudjuk -, az Anna telep szénkészletét bányászták egy ugyancsak Annának és egy másik, Vincének nevezett tárón keresztül. Vessünk ismét egy pillantást az 1820-as térképére! Látjuk az Anna-táró hármas csoportját, attól balra a hosszabban elnyúló Vince-tárót, de vajon mi lehet az a Vince-tárótól balra látható még hosszabb, egyenes vonal. Az 1820-as években ilyen létesítmény biztosan nem létezett. Ez a vonal csak később, az 1830-as évek közepén - végén kerülhetett fel a térképre, és Sárisáp, ill. Annavölgy bányászatának egyik fordulópontját jelenti. Ekkor történt, hogy egy az Anna-telepből indított kutatóvágattal egy vetődésnél felfedezték a később Móricnak elnevezett eocén kori széntelepet. Az erre a telepre mélyített, később szintén Móricnak elnevezett tárót jelzi a rejtélyes vonal.
 
A felfedezés jelentőségét az adja, hogy az oligocén Anna-telep bár könnyen elérhető, ám a szénréteg vastagsága nem több 1,5-1,7 méternél, a terület nagyságából adódóan pedig közeledett a kimerüléshez; ezzel szemben az eocén telepek, mert nem is egy, hanem kettő, sőt helyenként három 3-4 méter vastag rétegben települtek, nagyon jó minőségű szenet adva. Csak néhány adat a bánya széntermeléséről (a termelési adatokat mázsában, nem tonnában adták meg) :
 

 
Ez a rövid táblázat nem csak azt mutatja, hogy az oligocén telep lassú kimerülésével egyre nehezebbé vált a termelés fenntartása, majd az eocén telepek művelésbe vételével egyidőben meredeken emelkedni kezdett a kitermelt szén mennyisége, hanem a telepek szénvagyona közötti nagyságrendi különbséget is ékesen bizonyítja.
 
Fischer Alajos második házasságából hat gyermek született, közülük utolsó Joseff. Az ő 1844. október 20-i születésére vonatkozó iratok az utolsók, melyek Fischer Alajos életrajzában Sárisáphoz kapcsolódnak. A család még 1851 előtt elköltözött.
 
Ahogy ideérkezésének körülményeit, úgy távozásáét sem ismerjük, a következő biztos pont egy 1854. szeptember 7. kiállított keresztlevél. Első fiának Alajos Jakabnak - aki ekkor már Brennbergbányán, Miesbach Alajos bányájánál főaknász - első gyermekének, Alajosnak keresztapjaként jegyezték be. Foglalkozásként Bergbeamter in Mogyorós van megjelölve.
 
A mogyorósi szénterület szintén Miesbach Alajos osztrák gyáros és bányatulajdonos bérleménye volt, akárcsak ekkor már a csolnoki, a tokodi és a Bajót melletti szarkási terület is. Fischer Alajos tehát úgymond a Sándor uradalom konkurenciájához szerződött.
 
1860. március 22-én született unokája keresztlevelén még mint 'bányatisztviselő Mogyoróson' szerepel, ám alig egy évvel később, 1861. április 9-én szomorú hír kerül utolsóként életrajzába. Meghalt Fischer Aloys Nyergesújfalun a 255. számú házban. Temetése szintén Nyergesújfalun történt 1861. április 11-én.
 
Síremléke 1943. évben még megtalálható volt a Nyergesújfalui régi temetőben, rajta a felirat, az alatt a bányász jelkép kettős kalapács:

 
Hier ruher Aloys Fischer Bergbeamter 70 Jahre alt gestorben am 9 t April 1861.
Ruhe seiner Asche!
Zur letzten Grubenfahrt Glück Auf!
 

 
Az ágfalvi családban generációkon keresztül szájról-szájra terjed egy anekdota, miszerint az Anna-völgy név Aloys Fischertől ered, első felesége Schlemmer Anna emlékezetére. Először talán komolytalannak tűnik a dolog, de ne utasítsuk el, mielőtt jobban át nem gondolnánk a körülményeket.
 
Ha a mai Annavölgy területére mint földrajzi helyre hivatkoztak, az 1840-es évek közepéig a 'Sárisáp/bánya/', 'Kőszénbánya' és hasonló elnevezéseket használtak. 1847-ben került az első bejegyzés a sárisápi plébánia anyakönyvébe amely az 'Anna Tal' (Anna-völgy) megnevezést alkalmazta a hely megjelölésére, tehát az időpont nem zárja ki a történet valódiságát.
 
Ezekből az évekből nincs olyan térképünk amely a felszíni létesítményeket is mutatja, de Zsigmondy Vilmos 1851-es térképén már ott van az az épület - az annavölgyi köznyelv csak kastélyként emlegeti - amelyet az uradalom vadászatok alkalmával használt, és mellette még egy park, vagy talán vadaskert is látható. Ha lassan is, de megkezdődött tehát a területnek a bányászat körén kívül eső használata, így a 'bánya', 'kőszénbánya' megnevezések már nem igazán feleltek meg a tágabb környezet megjelölésére. Az általánosabb 'Anna-völgy' sokkal célszerűbbnek tűnik, és az uradalom számára még azzal a nem lebecsülendő előnnyel is járt, hogy vadászat, vagy más alkalom esetén nem a 'Kőszénbányába', hanem a szépen hangzó Anna-völgybe látogattak.
 
Hogy Aloys Fischertől ered az elnevezés? Nyilván nem ő nevezte át a területet, de javaslatot tehetett rá, és ha ezt egy olyan személy javasolta aki harminc éven át vezette az uradalomnak óriási hasznot hozó bányát, ráadásul ez az uradalom érdekeit is szolgálta, könnyen elképzelhető, hogy javaslata meghallgatásra talált.
 
Végül az Anna névre térve. Elfogadva, hogy Aloys Fischer javaslatára nevezték el a területet, akkor meg kell állapítanunk, Fischer roppant diplomatikusan járhatott el. Az teljesen kizárható, hogy az uradalom birtokának egy fontos részét egy - mégoly sikeres - alkalmazottjának elhunyt feleségéről nevezze el.
 
Az uradalmi időkben a különböző létesítményeket előszeretettel nevezték el a tulajdonosról és családtagjairól. Amikor Fischer Alajos Sárisápra érkezett a Sándor uradalom tulajdonosa gróf Sándor Vince volt, annak felesége pedig Szapáry Anna. A működő bánya táróit Vince és Anna-tárónak nevezték, sőt a széntelepet is Anna néven említették. Később Sándor Móric idejében újabb létesítmények Móric-táró és Leontina-táró (Móric felesége Metternich Leontina) nevet kaptak, nem sokkal később Paula-akna létesül (lányuk Sándor Metternich Paulina), a közelben kialakított majorság máig Paulin-major néven létezik.
 
Aloys Fischer tehát javaslata megtételekor gondolhatott Schlemmer Annára, de azt úgy kellett megfogalmaznia, hogy az uradalom számára is elfogadhatóan, akkor birtokos Sándor Móric édesanyjára legyen érthető. A szerencsés névegyezésnek köszönhetően, mindenki megelégedésére kaphatta meg ez a terület a számunkra oly kedves Anna-völgy nevet.
 
Írásom elején megemlítettem, hogy midőn Fischer Alajos a bányászkodás útjára lépett, egy több generáción átívelő mérnökdinasztia alapjait fektette le. Hogy ez valóban így történt, a forrásmunkákból - különösen a [3] és [4] Erdészeti Lapok írásaiból - kiolvasható, ezért itt most csak egy nagyon vázlatos, családfának nem nevezhető bemutatását adom.
 
Fischer János bányaesküdt
 
fia
 
Fischer Alajos
(1790 - 1861)
Az ő életéről fentebb olvashatunk.
 
fia
 
Fischer Alajos Jakab
(1821 - 1867) Gyakorlati bányász tapasztalatokkal a háta mögött 30 évesen jelentkezik a Selmeci Akadémiára, majd Brennbergbányán, a csehországi Mährisch Neudorfban, végül az ausztriai Zillingdorfban bányafelügyelő.
 
fia
 
Fischer Alajos 1900-tól Ágfalvi Alajos
(1854 - 1912)
1876-ban fejezte be az Akadémiát, ahol a bányászat mellett külön vizsgát tett számviteltanból. A selmeci bányaigazgatóság számvevőségi főnöke, pénzügyi főtanácsos.
 
fia
 
Ágfalvi Imre
(1893 - 1980)
Erdőmérnökként végez a Selmeci Akadémián 1914-ben. Erdőmérnöki, majd minisztériumi munkák után az esztergomi alerdész szakiskola tanára, később igazgatója.
 
fia
 
Dr. Ágfalvi Imre
(1921 - 1990)
Sikeres záróvizsga után 1944-ben szerzett erdőmérnöki oklevelet a Selmecről Sopronba költöztetett erdészeti főiskolán. Pályája kezdetén számos erdészetben dolgozott, majd a soproni egyetemen adjunktus, végül a szombathelyi erdőrendezőség mérnöke, az Országos Erdészeti Egyesület Erdészettörténeti Szakosztályának alapító elnöke. A Dr. Ágfalvi Imre által összegyűjtött adatok képezik Fischer Alajos életútját bemutató írásom gerincét.
 
lánya
 
Ágfalvi Flóra
Szintén Sopronban szerzett faipari mérnöki oklevelet 1969-ben, és a családi hagyományt folytatva, középfokú erdészeti szakközépiskolában intézményvezetőként oktatott, szakkönyveket írt.
 
Láthatjuk, hogy hét, de ha Fischer Jánost - mivel végzettségét nem ismerjük - nem számítjuk, akkor is hat generáció viszi tovább a bánya- illetve erdőmérnöki hivatást.
 
Bár nem a mérnökhagyományok folytatója, de nem hagyhatom ki Dr. Ágfalvi Imre kisebbik leányát, a hosszú ideje Franciaországban élő Ágfalvi Dórát. Az ő nagylelkűségének köszönhetem, hogy ez az írás elkészülhetett.
 
2023. május 18.
 

Források:
 
1. Dr. Ágfalvi Imre: Fischer Alajos 1790-1861 életrajzi adatai 1985.
2. Dr. Ágfalvi Imre: Fischer Alajos Jakab 1821-1867 életrajzi adatai 1988.
3. Fricz-Molnár Péter: Apák-fiak és a Selmeci Akadémia I. Erdészeti Lapok 2020. okt.
4. Fricz-Molnár Péter: Apák-fiak és a Selmeci Akadémia II. Erdészeti Lapok 2020. nov.
5. Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése 1932.
6. Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi medencében 1781-1981